E-learning fogalma

E-learning ma…?!

Mielőtt a mai e-learning helyzetelemzésre rátérnénk, fontosnak tartom néhány pontot érintő visszatekintést a témában. Már csak annál fogva, hogy magam is kénytelen- kelletlen csatlakoztam, „vándoroltam be” e világba, amelynek ódiumát a mai napig érzem és bámulattal adózom a „bennszülöttek” virtuozitásának a területen.

Már 2000 márciusában, Lisszabonban az Európai Tanács csúcstalálkozóján megfogalmazták azt a célt, hogy az Európai Uniónak a világ legversenyképesebb tudásalapú gazdaságává kell válnia 2010-re. Emellett természetesen növekvő foglalkoztatottságot kell produkálni. Ezen célok elérésében a vezető szerep egyértelműen az IKT-nak szánták. (Természetesen a cél az amerikai példa követése volt.)

Az európai uniós távoktatási politikák prioritásai voltak:

• az esélyegyenlőség biztosítása, a technológia fejlődéséből adódó szociális kizáródás elkerülése, mint cél,

• az „európai dimenzió”, azaz a hozzáadott érték hangsúlyozása,

• a munkanélküliség leküzdésének előtérbe helyezése,

• a módszertani megalapozottság fontossága, a tanulási folyamat kutatása, megismerése,

• a megvalósult fejlesztések folyamatos vizsgálata és elemzése (monitoring), a tapasztalatok visszacsatolása, a minőség folyamatos elemzése és biztosítása.

Az EU komoly lépéseket tett annak érdekében, hogy a Lisszabonban megfogalmazottak megvalósuljanak. Az E-Learning programokhoz vezető úton az alapdokumentumok jelentik a mérföldköveket – amelyekben egymáshoz képest fokozatosan alakult a tartalom, a módszertan, a technológia és a szociális dimenzió (a hozzáférés biztosítása).

Magyarországon 2000-ben még épphogy csak elkezdtek ismerkedni ezen oktatási formával, és az évek folyamán sajnos a fejlődés sem volt az elvárt mértékű. Ennek oka az E-Learning és felnőttképzés Magyarországon és Európában, NFI kutatási anyag szerint hármas eredetű: • viszonylag alacsony egyéni vásárlóerő, • magas telekommunikációs és számítógépárak, • meglehetősen költségérzékeny E-Learning piac.

A megfogalmazott forráshiány azonban itt két értelemben értendő: nemcsak az anyagi források hiányát, hanem a humánerőforrást is. Az oktatási intézmények „elutasító” magatartása e téren egyrészt a pénzhiány miatt érthető, hiszen sem a szükséges eszközöket, sem az ezeket profin kezelő személyzet képzését nem tudták, tudják finanszírozni. A pedagógusok részéről is áldozatot követelne, hiszen tanórán kívüli pluszmunkával járna, és mert önmagától senki sem tudja megtanulni azt a folyamatot, amivel egy sikeres E-Learning projekt levezényelhető. És amire anyagi juttatást nem feltétlenül kapnak.

Ezen okoknál fogva a legfontosabb feltételnek a pedagógustársadalom megújulását fogalmazták meg.

A második Nemzeti Fejlesztési Terv 2007-2013, már kiemelten kezeli az aktív társadalom, okos társadalom és információs társadalom megteremtését. Ezen a következőket érti: foglalkoztatás, az élethosszig tartó tanulás, képzés, oktatás, tudomány, informatika, kutatás, fejlesztés. Sajnos a gyakorlat még itt is csak szerényen kullog a szépen csillogó tervek mögött.

Magát az e-learninget három tanulási forma „keresztezéseként” értelmezhetjük: számítógéppel segített tanulás, on line tanulás, távoktatás. Sokszor keverik, értelmezik félre e fogalmakat.

Úgy gondolom Magyarországon még a többségi szemlélet nem jutott el ahhoz, hogy teljesen nélkülözni tudjuk a tanár fizikai jelenlétét. Magam is erre gondoltam, amikor Ollé tanár úr kifejtette a kurzus feltételeit és leszögezte, hogy a tárgy szelleméhez méltóan, aki a meghatározott feladatokat on line teljesíti, annak nem szükséges a megadott szombati konzultációkon részt vennie. Bennem azonnal az vetődött fel, természetesen igyekszem teljesíteni a meghatározottakat, de mindenképpen ott leszek a szombati órán is. Valószínűleg a frontális oktatáshoz szokott „agyam” nem érzi biztos pontnak, a csupán technikai eszközökön keresztüli kapcsolattartást. De ezt fogalmazta meg dr. Benedek András is az atipikus tanulási formákról szólva, persze még úgy 2000 körül. Szerinte az e-learning első sorban az internet nyújtotta új lehetőségeket használja ki, alkalmazva az egyre kifinomultabb internetes technológiákat. A témakör szakértői megegyeztek abban, hogy a leghatékonyabb nyitott képzési forma a blended learning, amely a hagyományos és virtuális képzési formákat ötvözi. Ebben fontos a személyes konzultáció biztosítása is, amelyet a távolsági konzultációval ötvözve, nyomtatott- és elektronikus tananyagok segítségével magas-színvonalú info-kommunikációs eszközök (IKT) révén a tananyagot változatos módszerekkel, egyénre szabott formában teszi hozzáférhetővé. Lehetőséget biztosít a képzésben résztvevők egyéni előrehaladási ütemének ellenőrzésére, értékelésére. Természetesen ezen kijelentések az azóta eltelt idő alatt alaposan átértékelendők. Ám sok minden megmaradt a felfogásból!

Pl. Számítógép az osztálytermekben valóban hasznos lehet…és ez a feltételes mód nem véletlen. A megfelelő moderátor nélkül a legérdekesebb tematikájú vetélkedő sem ér egy fikarcnyit sem. Tehát tanára válogatja, miből mit hoz ki. Az, aki eretnek gondolatnak tartja a számítógép oktatásban való alkalmazását, az valószínűleg az írásvetítőtől is idegenkedett kezdetben, és a mára már eléggé elterjedt elektronikus táblát sem tudja hatékonyan integrálni az oktatási folyamatba.

Az, hogy nem mindenki tudja kihasználni, értékelni az e-learning adta végtelen lehetőségeket éppen abban rejlik sok esetben, hogy nem tudjuk az időnket hatékonyan beosztani, jellemző a „patópáluras” hozzáállás illetőleg a számítógép előtt hajlamosabbak vagyunk elkalandozni: felnőttként az információrengetegben, gyerekként a rengeteg szórakoztató programban.

Pedig ezen oktatási forma alapelveit szemlélve, a legtanulóbarátabb, legplasztikusabb, és az egyéni fejlődést talán legmesszebbmenőkig segítő folyamatról van szó. Magát az e-learninget három dolog jellemzi: didaktikai tervezés, modularitás, rendszerszemlélet.

Didaktikai tervezés: Természetesen az oktatási tartalom e formában is elsődleges fontosságú: a szövegezés, amelyben primer és szekunder tartalmakat különítünk el. Hasonlóan, mint egy szokványos tankönyvben az első a tananyaghoz szorosan kapcsolódó szöveg, míg a második az „apróbetűs rész” a tanulást támogató, módszertani és egyéb segédanyagok.

Azonban óriási különbség, hogy ez a tanulási forma nem követel kizárólag lineáris tantervet. Számos, a tanulást, befogadást, megértést, egyéni tanulási szükségletet figyelembe vevő segédletet, hivatkozást, fogalommagyarázatot tesz lehetővé.

A didaktika alapeleme az értékelés, amely e környezetben igazán egyszerűvé válik, hiszen az összes lépés visszakövethető és a visszacsatolás számtalan lehetősége adott. Ebben a környezetben az az előnyös helyzet, hogy nem egy összegző, szummatív, lezáró értékelésről van szó, hanem egy permanens, többszöri, egyénre szabott értékelési folyamatról. Ez nagy segítség a tanulás tanulásában, hiszen azonnal korrigálhatók a helytelen, vagy téves elképzelések, tevékenységek.

Modularitás: A tananyag részekre bontása szintén segítség a befogadásban, itt is egyénre szabottan lehet haladni. Ám ehhez elengedhetetlen a tanuló munkájának segítése, különböző tanulási utak megadása. A tanulási útmutatók, célok meghatározásánál azonban ügyelni kell, hogy elkerüljük a túlszabályozottságot is, mivel ez gátló tényező lehet.

Rendszer szemlélet: Mindezen apró lépések célja persze, hogy az összes (vagy lehető legtöbb) e-learning tanulónk járja be a kijelölt utat és érjen fel a tudás üveghegyére, hogy körbenézhessen és lássa a nagy egészet. Ehhez az is hozzátartozik, hogy az on-line környezethez természetesen kapcsolódik az offline feladatok tárháza, könyvek stb. alkalmazása is.

Ezen oktatási formára igaz csak igazán, hogy aki kimarad, lemarad. A technikai fejlődés viharszerűen söpör végig a jelenleg használt eszközökön, új és újabb kihívás elé állítva a használókat és még nagyobb szakadékot képezve a hezitálók és nem használók között. Szinte arra sincs idő, hogy módszertanilag kidolgozott tevékenységek szülessenek, olyan gyors a fejlődés. A fogalomtárban alapelemek a hipermédia, a konstruktív pedagógia, tanárközpontúság helyett a tanulóközpontúság. Számomra a legszimpatikusabb fogalom a tanulás menedzselése, amelyben természetesen az instruktív tanári fellépés csak azt követeli meg, hogy önállóan legyél megbízhatóan tevékeny!

Nos, ezt a legnehezebb beépíteni a személyiségünkbe, amely sok esetben sajnálatosan nem erre szocializálódott és amit tanár úr kis megjegyzése is hangsúlyozott: „pláne nem Magyarországon…”lásd adóbevallás példa.

Másrészt e tanulás tanulásának a menete sokkal szórakoztatóbb és azonnali sikerélményeket generál (pl. amikor, igaz csak részlegesen, sikerült az első csatornámat beindítani a ustream-on), ami még inspirálóbb lehet számunkra. Sok sikert és kitartást mindenkinek ehhez a soha véget nem érő, rögös, de legtöbbször élvezetes sárgaköves úton!