Visszatekintés: digitális tolltartó

 

Visszatekintés: digitális tolltartó

Az elmúlt heti téma kapcsán sajnos meg kellett állapítanom, hogy az én digitális tolltartóm elszégyellte volna magát a régi, akkori mércével high-tech, emeletes és mindig roppant rendszerezett valóságos tolltartóm mellett. Az osztályban ugyanis a legmodernebb 48 színű filckészlet mellett, mindig nekem volt a legújabb fejlesztésű kütyüm, mint pl. a mindenki által roppant módon irigyelt négyszínű toll, ami aztán rejtélyes módon el is tűnt valahogy.

Jelen állapot szerint viszont igencsak el van maradva a „digitolltartóm” feltöltöttsége. Az a tény egyébiránt, hogy az „üresség kérdésével” nem vagyok egyedül kissé vígasztalt, bár az előadás meghallgatása után igencsak le voltam törve. A rengeteg újdonság és lehetőség, de valójában az a tény frusztrált igazán, hogy milyen jó lett volna egyik másik bemutatott alkalmazás az eddigi munkám során. Nem, még mindig az a véleményem, hogy korántsem kell mindenkinek mindegyik digitális eszközt, alkalmazást ismerni és alkalmazni. Úgy vélem, és az előadások fényében még inkább megerősödtem ebben, hogy igények, és lehetőségek talaján kell mérlegelni a használatot. Bár azért ahhoz, hogy saját igényeink szerint tudjunk válogatni, igenis minél több alkalmazást, eszközt kell ismerni is. Erre pedig saját magunknak kell törekednünk.

A témában született blogokat olvasva és a facebookon történt többszöri megtárgyalása során úgy éreztem, nem vagyok egyedül ezen elmélettel. Azt eleve, szinte kivitelezhetetlennek tekinthetjük, hogy valaki mindig minden alkalmazásban otthon legyen…már csak a funkcionáló 200-nál több web2-es és egyéb alkalmazást, és az időközben pl. újonnan varázsoltakat tekintve. Lassan úgy leszünk a virtuális világbeli eszközökkel és alkalmazásokkal, hogy minden órára jut egy újabb fejlesztés is. Egyik legérdekesebb próbálkozás számomra (egyik alapszakom volt a magyar nyelv és irodalom) a szemantikai alapon szerveződő hálózatok kérdése a közösségi oldalakon, melyekről nem is olyan rég még az volt a vélekedés, hogy webes alkalmazhatósága fantazmagória, hiszen, ahhoz, hogy működni tudjon, a számítógépeknek az emberi agyhoz hasonlatosan kellene működnie. A megjelentetett szövegek jelentése alapján igazán egyszerűen lehet hozzáértő, a téma iránt érdeklődő, vagy abban már szakértő csoporttagokat találni.

Nagy élményt jelentett e héten az SL-ben való munka is. E hétfő volt az első, amikor nem remegett a kezem, ahogy rákattintottam az ikonra a belépéshez. Viszonylag nyugodtabban tudtam koncentrálni, bár nálam jobban nem tud senki eltévedni a lehetőségek óriási tárházában…ez alkalommal is több kérdést sikerült  átugranom úgy a kitöltendő tesztben, hogy azt sem tudtam mit és hogyan nyomtam meg…de a végére azért kialakult. Az pedig, hogy bizonyos funkciókról még véleményt is kérnek tőlünk igazán megtisztelt és igyekezettel vértezett fel.

Muszáj egy kissé átnyergelnem a digitális eszközökről és alkalmazásokról egy gondolat elejéig a hét másik előadására. Mivel a tanár úr ismételten kiemelte azt a számomra is sarkalatos pontot, amely ezen eszközök, alkalmazások létének, használatának értelmét alapozza meg az oktatásban. Tehát lehet akármilyen fantasztikus, újabbnál-újabb, tematikusnál-tematikusabb, fejlesztőnél-fejlesztőbb egy digitális eszköz, program, amennyiben az alkalmazásához rendelt módszer hibás, nem lesz eredményes maga az eszköz sem.

Pontosan ennek érvényesülését érzem pl. a „konnekt csoportosok” esetében a mindmeister gondolattérképénél. Ahhoz, hogy a térképet egyáltalán el tudd kezdeni szerkeszteni az egész tananyagot át kell gondolnod, kiemelni a lényegi elemeket, logikus sorrendbe rendezned, megtalálnod a kapcsolódási pontokat. Aztán maga a térkép-rajzolás már pusztán technikai kérdés, ám mire oda eljutsz, már a fejedben van az aznapi tanagyag zanzája.

Mindemellett igazán elgondolkodtatók Kincsei Attila szavai a technológiai eszközök és alkalmazások tekintetében: „a technológia nem elszabadult és önjáróvá vált szörnyeteg,(pedig sokan úgy képzelik!) melyhez csak alkalmazkodni lehet, hanem társadalmi konstrukció, amely – amellett, hogy átalakítja életünket – a társadalom által formálódik”

Jóllehet magam is azon csoporthoz tartoztam, akik mumusként gondoltak a digitális eszközök sokaságára, most roppant módon szeretnék ahhoz a társadalmi csoporthoz tartozni, aki nemcsak kullog az információtechnológiai újdonságok nyomában, nemcsak kapkodja a fejét, és igyekszik bepótolni, beszerezni a „digitolltartójából” hiányzó színesebbnél színesebb, újdonatúj eszközöket, hanem alkotó módon, „formálóként” is részt vehet ezek alakításában. De talán, a realitások talaján állva, elégedett lehetek annyival is, hogy óriási mennyiségű információt kaphattam, eddig kihasználatlan alkalmazásokat építhettem be a mindennapjaimba, és egy bizonyos perspektívikus szemléletmódot is megismerhettem, amely ezen az IKT-eszköz kavalkádban segít a tolltartó praktikai szempontú, hasznos megtöltésében, folyamatos töltögetésében. Úgy vélem, ezen elv alkalmazásával mindenki azonosulni tud. (…majd elfelejtettem, meg kell kérdeznem Fehér Pétert arról a facebookon általa ismertetett programról, amely segít, hogy a google ne tudjon információkat továbbítani az interneten tett „lépéseinkről”, mert azért egy rendőrnek a biztonság mégis a legfontosabb…)