digitális írástudás visszatekintés

 

Ez a hét sem volt tanulságoktól mentes. A digitális világ rejtelmei, úgy tornyosultak előttem, mint a szegény ember harmadik fia előtt a sötét rengeteg. Viszont egyre bizonyosabb vagyok abban, hogy az előadások anyagai úgy válnak teljessé, több szempontból is érdekessé és izgalmassá, hogy meg kell ismernünk a csoporttársak véleményét is. Elmondhatatlanul jó dolog a jobbnál jobb gondolatokkal találkozni, és esetleg továbbvinni őket. (Mint pl. Orovecz Melinda heti, igazán lebilincselő összesítőjében.)

Már az első blogbejegyzésemben (mint sokakéban) is felvetődött ugyan, hogy mit is jelent az a fogalom, hogy digitális állampolgár. A témahét végére én is azok táborát gyarapítom, akik szerint ilyen, mint tömeg nem létezik. Nem lehet ezen felhasználókat egy nagy masszaként értékelni, mint ahogy a digitális kompetenciák sem várhatók el mindenkitől. Természetesen az egyértelműen érzékelhető, hogy vannak a meglévő kompetenciáikkal hatékonyabban sáfárkodók, akik a digitális alkalmazások, eszközök adta lehetőségeket maximálisan kihasználják! Egyáltalán alapkompetenciának kell-e értékelni a digitális kompetenciát, mint ahogy az ISTE sztendertjei közül az összessel rendelkeznünk kell, hogy azok legyünk? Nem lehet mindenkit egy kalap alá venni. Fehér Péter írta az egyik kommentjében, hogy nem lehet elvárni mindenkitől ugyanazt a szintű digitális írástudást, hiszen nem vagyunk egyformák és írni-olvasni-kommunikálni sem tudunk egységes szinten. (Pedig milyen jó lenne, ha legalább akadémikusi szinten tudnánk eszméket cserélni…) Életszerűbb az a verzió, amely szerint vannak a képességek és lehetőségek az egyén „mikroklímájában”, amelyeket mindenképpen figyelembe kell venni ahhoz, hogy a vele szemben támasztott elvárásokat meghatározzák. Természetesen a lehető leghatékonyabbá kell tennünk ezen a téren, ám lehet, hogy ez az egyén számára csak azt jelenti, hogy ki tud tölteni egy e-űrlapot. Azt azért még hozzá kell fűzni, hogy az elért kompetenciák természetesen transzferábilitást mutatnak, tehát területenként átjárhatók.

Természetesen a kérdést esélyegyenlőségi problémának felfogók érvei is igazak. Fontos, hogy egy bizonyos szintre eljuttassuk az egyént ahhoz, hogy akár a munkaerő piacán megfelelő esélyekkel rendelkezzék. Ennek megvalósítása pedig, nem lehet csak az egyén feladata és kötelessége.  Az életre hívott e-Magyarország program, a felállított 1200 e-ponttal és kb. 1200 e-tanácsadóval pontosan az ilyen embereknek lett kitalálva. A közösségi terek eltűnésével pedig, ezeket az e-Magyarország program reprodukálhatja, szolgáltató terek, segítségnyújtó rendszer válhat belőle.

Érdekes látni, ahogy a csoporton belül is kialakul ez a segítő rendszer, a digitális írástudóbb állampolgárok nagyon tiszteletreméltóan és készségesen igyekeznek segíteni a még kevesebb, kisebb kompetenciapotenciállal rendelkező tagokat, köszönet érte.

A statisztikák világában is érdekes, hogy már a digitális írástudás mértékegysége is körvonalazódott (nem tudom miért fogott ez meg, mikor először hallottam a byt fogalmát, azon is mosolyogtam), amit úgy határoztak meg, hogy a digitális alkalmazások, eszközök kihasználásának „nagysága”. Tehát itt a digitális írástudás csak az alkalmazások, eszközök használatát jelenti, puszta eszközhasználat, ám az információs írástudás ezen elemek kihasználásának tényét.

A digitális világban való „élet” elemei közül kiemelném a jogok és kötelességek részt. Fontos hangsúlyozni, hogy az egyénnek e digitális világban is joga van a magánélethez, ami teljességgel egyértelmű. Ez azonban kissé ambivalensnek hangzik olyan személy esetében, aki youtubon teszi közzé élete minden intim részletét. E területen is sok a teendő, pl. pontosabb megfogalmazásokra, ismertetőkre, figyelmeztetésekre lenne szükség.

Már egyáltalán nem szabad meglepődni, hogy az e területre hatással lévő elemek közül a legpregnánsabb a piac szerepe. Ez az elsődleges digitális megosztottságban játszik főszerepet és igazából hatékonyabb befolyással bíró ellenhatást nem igazán látunk. Azonban a másodlagos digitális megosztottságban már szerepet kap a társadalmi, állami beavatkozás lehetősége, amely az e-tanácsadókkal eredményessé is válhat. Az un. második szintű digitális szakadék jelensége az, amely a használat minőségében nyilvánul meg: a felhasználók egy része – a megfelelő kompetenciák hiányában – nem képes kihasználni a magasabb szintű, internet nyújtotta lehetőségeket, szolgáltatásokat (pl. nem képesek online tranzakciókat végrehajtani).

Jöhet ide az EU 2020-as stratégiai pontjaival, a nagyon fejlesztett és nagyon gyors internethálózattal, az egységes digitális piaccal amely a háztartások és a vállalkozások számára is előnyöket tartogat, ezeknek egyetlen és azonos eleme, építőköve, atomi részecskéje az azt használó ember mindent meghatároz!

A gondolatmenet végére egy kis lelkesítő idézet, amely kis vigasz azoknak, akik még csak a digitális írástudás, információs írástudás felé vezető úton botorkálnak:

"Szakértő az a személy, aki már minden hibát elkövetett, amit egy nagyon szűk szakterületen el lehet követni." Niels Bohr

Jó utat!