Eszközrendszerek és alkalmazások

A tanári felszólításnak eleget téve, azonnal egy régi idézet jutott eszembe: „Vajon ment-e a könyvek által a világ előbbre?”  Ugye milyen megmosolyogtató és költői kérdés ez? Pontosan ezen jártak a gondolataim,  miközben az előadásban elhangzott a kérdés: „Van-e értelme ezen ismertetett digitális kavalkádnak?” Elnézést a kissé erős jelzőért, de dacára a gyönyörű és áttekinthető rendszerezésnek, sokak számára mégis kaotikus állapotokat idézett az előadás. Már csak amiatt, mivel annyira „hedonisztikusan” bőséges, hogy digitális szegénylegény legyen a talpán, akinek elegendő lesz a meglévő hamuban sült pogácsája addig, míg ebben a digitális rengetegben eligazodik.

Visszatérve a kérdésre, ezt is költőinek érzem, és teljesen egyértelműen válaszolnék rá igennel. természetesen mindenképpen előrevivő ezen rendszerek, alkalmazások, eszközök beépítése mindennapjainkba.  Direkt nem úgy fogalmaztam, hogy az egyén mindennapjaiba. E terület is oda tartozik, amelyet úgy fogalmaztak meg, hogy „csakis az egyéni igények alapján adagolandó”. De aki egyszer ráérzett a saját szakterületén igénybe vehető digitális alkalmazások, eszközök jótékony hatására, szeretné azt a lehető legtökéletesebben kihasználni, és időt és energiát áldoz a további ismeretekre. Saját fordulópontom e területen, persze a digitális őskorban egy megtartandó prezentációra való felkészülés volt, amelyben nagy gondot okozott egy kokaincsempész boncolásának képeit „esztétikus” módon megjeleníteni. (Bocsánat az azért fontos, hogy a gyomrában csempészte az anyagot, 64 kicsi gumikapszulában, amelyekből egy kiszakadt.)  Az előadás egy megvágott videó beszúrásával igazán jól sikerült.

Természetesen nem várhatjuk, hogy pl. a Deliciosus közösségi könyvjelzői alkalmazása úgy terjedjen el a közösségben, mint a vírus, de idővel, az alkalmazások, lehetőségek ismertsége és elismertsége is bővülni fog. A legfontosabb az lenne, hogy ezen lehetőségek mindenki tudomására jussanak és az egyén saját érdeklődési körének, szakmájának, hobbijának, munkájának megfelelően tudjon választani és alkalmazni őket. És máris itt vagyunk az oktatásnál, a tanári kompetenciáknál. Kedvenc professzorom egyik mondása volt, hogy az embernek nem kell mindent tudnia, de azt igen, hogy hol keresse. Ez esetben is valami ilyesmit kellene elérnünk, hogy tudjuk azt, hogy milyen lehetőségek rejlenek a digitális eszközökben, alkalmazásokban és azt a saját igényeinknek (szakmai magán) megfelelően tudjuk használni.

Azt azonban, hogy ezen az úton nem elindultunk, hanem már nagyon is haladunk, mi sem bizonyítja jobban, mint az a kijelentés, amely elhangzott az órán, miszerint már túlléptünk az email cím hiányán, és az számít cikinek, hogy valaki a skyp-on nem elérhető. Mint minden újdonság, ezen alkalmazások elterjedéséhez, funkcionalista szemléletű használatához, előnyeinek, lehetőségeinek feltérképezéséhez és alkalmazásához is idő kell. Mégpedig nem kevés…gondoljunk csak arra, hogy a könyvek esetében csak olvasni kellett megtanulni, és az összes könyvet tudtuk „használni”…ehhez csak annyit, hogy még ez sem teljes, rengeteg funkcionális analfabéta akad köztünk a mai napig, és még mindig van olyan, aki a gyanusítottkénti kihallgatásáról szóló jegyzőkönyvet is x-et téve „írja” alá. De térjünk vissza a digitális eszközökre, amely esetben viszont a szinte végtelen lehetőségek tárháza tárul elénk, amely szinte percenként bővül is új és újabb alkalmazásokkal. (Az előadáson elhangzottak alapján csak web2 alkalmazások száma 200 körüli, amely folyamatosan nő!)

Egy kicsit átfogalmazott idézet jutott eszembe: „A digitális alkalmazások –eredetiben külföld, ami ebben az esetben tökéletesen igaz, hiszen egyes részei ismeretlenek- a kamaszkor  földrajzi változata, amikor túl nagy a világ, én pedig túl bizonytalan vagyok.”(David Van Reybronek)

Hogy egy kicsi „felmentéssel” tudjak élni az egyének felé, az alkalmazásokban való kezdetlegességre, illetve tájékozatlanságra, felidéznék egy tavalyi kis- és középvállalkozások  körében végzett felmérési eredményt. Az európai kis- és középvállalkozások nem használják ki a digitális világ előnyeit  - állítja az ACCA (Association of Chartered Certified Accountants)  kutatása. A világ legnagyobb pénzügyi és számviteli szakembereket tömörítő szakmai szervezetének 2011 harmadik negyedévében végzett vizsgálata 661 európai válaszadó véleményét vette figyelembe. Pedig, ha valakinek, nekik aztán érdekük lenne mind a gyorsabb, megbízhatóbb ügymenet, mind a beosztottak ellenőrzésének lehetősége folytán.

Ám az egyének szintjén ez még kezdetlegesebb, hiszen az előadáson is elhangzott, hogy sokan el sem tudják képzelni, hogy „az ismerőskeresés után is van élet pl. a facebookon”. Ugyanakkor vannak olyanok, akik már azt nem tudják elképzelni, hogy volt életük a különböző alkalmazások, közösségi oldalak, különböző tartalommegosztók nélkül. Ők azok, akik legelsőnek „lájkolják” a tanári hozzászólásokat, 00.19 órakor még twitteren tweet-eket osztanak meg a csoporttal és 04.39-kor már felhívják a figyelmet egy új cikkre a „technet-en”. Igen, bizonyára vannak olyanok, akik már nem tudnak mértéket tartani a kínálat bőségében és veszélyes mértékben váltanak az online és offline „üzemmód” között az utóbbi rovására. Ezt a veszélyt azonban én nem értékelném olyan mérvűnek, amely az emberiség jövőjét veszélyeztetné. Mint minden területen pl alkoholisták, munkaalkoholisták, játékgép-függők itt is előfordulnak extremitások, ám egészséges szemlélettel az arányok tökéletesen megtarthatók. Sőt, az online eszköz, alkalmazás a legtöbb esetben segítséget nyújt, támogatja és új lehetőségek bevonásával megújítja, izgalmassá, termékennyé teheti, teszi az offline tevékenységet. Jó példa erre az online közösségek közül a Moly.hu, ahol egy teljesen hétköznapi tevékenység támogatására jött létre egy portál, amely merőben új, érdekes tevékenységeket produkált, ahol az offline-online tevékenységek mintegy vállvetve küzdenek egy nemes célért. Ugyanilyen, bár meglehet, hogy egy kicsit izgalmasabb online „eszköz” a geolokációs  alkalmazások közül a geocaching. Itt egy online alkalmazás egy offline tevékenységet támogat, amelyben egy külső, szabadidős tevékenységet online eszközökkel irányítanak és közösségbe szerveznek.

Joseph P. Forgas 1985-ben, a klasszikus A társas érintkezés pszichológiája c. könyvének előszavában azt jósolta, hogy  a társas kapcsolatok összetettebbé válása miatt, készségeink közül egyre nagyobb szükségünk mutatkozik majd  a közvetlen  interakciók megfelelő kezelésére. Hol volt ekkor még az internet ilyen mértékű elterjedése. 2007-re már az észak-amerikai egyetemisták 94%-a használta napi rendszerességgel a Facebookot barátaival való kapcsolattartásra. 2008-ban pedig már elnökválasztást is segített nyerni az online eszközrendszer tematikus és hatékony használata. E területen érzékelhető legpregnánsabban az alkalmazásterületek, alkalmazók "robbanásszerű növekedése.

Természetesen az online lehetőségek végtelen eszköztárát lelkesen üdvözlők mellett hallatják hangukat az „ördögtől valóság és elkárhozás” hívei is. Itt elsősorban a használat következtében elvesztett realitásérzéket, offline kapcsolatok elcsökevényesedését, a virtuális térbe való teljes beolvadást vizionálják. Itt egy kis kamera segítségével bármikor „facebook-üzemmódba” kapcsolhat az ember, egy lépésre vagyunk attól, hogy az élettani funkciók is nyilvánossá váljanak. Big Brother pedig bárki lehet, akinek visszaigazoltuk a bejelölését.

Nagyon érdekes megfogalmazása az információ ilyen mértékű bőségének, amikor a mai kor emberét úgy jellemzik, hogy „információsan túltáplált” (Nagy Tamás). Itt, a lelki egészséget féltők esetében, már megszületett az addikciós család legújabb tagja, információmegvonási rendellenesség néven. Sőt, már világszerte számos intézmény várja tárt karokkal a jövevényt, így például Dél-Koreában a poroszos nevelési módszerekkel operáló leszoktatótáborokban, vagy éppen az USA-ban működő internetfüggőségre specializálódott egészségügyi központok bármelyikében. Kétségtelenül akadnak szélsőséges esetek, de egyáltalán nem kell attól tartani, hogy „túladagoljuk” magunkat az információval. Az információkat feldolgozó rendszerünknek ugyan ilyenkor végeláthatatlanunk, szakadatlanul szűrni kell a ránk zúduló adatáradatot, az pszichikai megterheléssel járhat. a megváltozott külső körülményekre válaszul egyre emelkedhet szervezetünk ingerküszöbe, viszont több kísérletből kiderült, hogy ez a változás a környezet lecsillapodása mellett könnyen visszafordítható.

Tehát zárógondolatként, legyen akár szó: facebook, google, linked in, tet háló, moly.hu, meetap, moodle, mahara, twitter, tumblr, edublogs, foursquare, panoramio, geocaching, wikipedia, deliciosus, slideshare, prezi. docs.google, scribd, issuu, mindmeister, picasaweb, 360cities.net, skyp, youtube, yustream alkalmazásokról, az, hogy az egyén ebből mit hoz ki saját magára nézve, az csakis az egyénen áll vagy bukik…tehát ahogy a nagy erőt is lehet gyilkolásra de életmentésre is használni, ezeket is lehet értelmesebbnél értelmesebb módon alkalmazni, de meg is lehet ragadni az ismerőskeresés, kukkolás szintjén. Egészséges lélekkel egészséges mértéket lehet tartani. Ezen eszközök esetében alapigazság, hogy kihasználni kell tudni őket!

Az internetfüggőség, gondolkodás-elkorcsosulását okozó hatásáról pedig csak annyit, amikor elkezdődött a fiatalság virtuális, igazi világot átfogó, stratégiai játék-őrülete, minket szülőket teljesen kétségbe ejtettek azok az iskolapszichológusi jóslatok, amelyek egy elbutult, teljesen elszigetelődött, viselkedészavaros, közösségben megnyilvánulni képtelen gyereket vizionáltak. Ezek után a nagyfiam olyan szinten tudta használni az angolt a játék közben, hogy felsőfokú nyelvvizsgát tett (persze nem mondom, hogy csak ennek segítségével), az együtt játszó csapatával pedig (voltak  amerikai, angol, kolumbiai, japán küzdőtársak) Angliai utat szerveztek az onnan becsatlakozó társukhoz, és a Kolumbiából „bejátszó” kislányt pedig az egyik csapattag vette feleségül, egyébként pedig a magyar résztvevők több éven át nyáron  néhány napot együtt töltöttek., teljesen offline. Szóval hol van itt az elszigetelt „elefántcsonttorony”-vízió?

Post  scribum:  csak azt merem remélni, hogy a két kép közül egyiknek sem leszek a képviselője! Ja, és a legelsőnek  sem szeretnék!