Visszatekintés...2.

Visszatekintés…2.

Sajnos én is csak egy IKT kívülálló, bevándorló vagyok (ráadásul én a lehető legmesszebbről jövők táborába tartozom, akik eddig, ha lehet, még tagadták is  ezen világ igazi létjogosultságát És eddig nagyon jól elvoltam az őskövületi állapotban, amikor az internet használatot, szócikk-keresést és újságolvasást, hírlapozgatást tartottam az információtechnológia csúcsának. Ezért ez a hét számomra sorsforduló volt.

A heti hajtás, előadások, blogírás után már vártam a hétfői konzultációt, bár félelmeim voltak. Sajnos be is igazolódott egynéhány közülük, pedig két gépet is beizzítottam, hogy zavartalanul tudjunk a facebookon is konzultálni közben. Ugyanis az én IKT kompetenciáim hiányosságai közé tartozik, hogy nem igazán „járkálok otthonosan” a különböző alkalmazások között egy időben. Van úgy, hogy simán elröptetek egy heti munkámat minden segítség nélkül…(Tessék, itt egy újabb fejlesztendő kompetencia.) Férjem szerint ez azért van, mert alapjában hordozom a z-generáció „mindent azonnal” attitüdjét, gyors vagyok és képtelen a várakozásra. Ez gép előtt ülve még pregnánsabban megjelenik. Ehhez csak még súlyosbító körülményként csatlakozik, hogy hiúságomat bántja, hogy az összes gyerekem, a kilenc éves is, illetve a tíz évvel „tapasztaltabb” férjem is inkább z-generációs, mint én, így folyamatosan utasítgatásokat adnak, amikor használom pl. a facebookot. (Jelzem amikor úgy is csinálom, akkor minden rendben megy.)

Szóval kis rettegéssel jelentem meg a virtuális oktatóterünkön. Ám amikor megkaptuk a feladatokat, kiscsoportos formában el is kezdtük megoldani és a két klassz partneremmel (avatárnevükön: tundyke és sorosbarbara90) ugyanúgy működött a közös munka, még talán oldottabban is, valami megváltozott. Sajna, a közösen szerkesztett feljegyzést a facebookon így sem kaptam meg, de rájöttem, hogy ez megint az én hibám volt, mivel nem a virtuális facebook-felületen voltam. Megint a kapkodás. Viszont a megnyilatkozásaink a feladat végrehajtás végén így is egészen jól sikerültek. Az pedig, hogy a postaládába bedobott két szavazatom a két partneremre célba is ért egyenesen AHA-élményként hatott rám. Hát van értelme, oka, célja, jelentése és eredménye ennek az egésznek! Tudom, hogy rögös még az út előttem, de már eddig is eljutottam, nem?

Szemem előtt lebegett Csepeli György előadása a témáról, amelyben megkülönbözteti a naptári időt a társadalmi időtől, és kezdtem érezni az én „naptári időm kis alakulását a társadalmi időhöz”, és az én-érzés elhatalmasodását is. Bár a web-identitás még nem tört rám, az új episztemiológiai pályát már felfogtam. „…a tudást hordozó információk kaotikus forgatagával szemben az egyetlen lehetséges megismerési stratégiát választják. Ez a stratégia a keresés. Nem véletlen, hogy az interneten található, tudáshoz való hozzáférést megkönnyítő programok elnevezése a felfedezésre, bolyongásra, barangolásra, szörfözésre, eligazodásra utalnak.” (Csepeli 2003.). És amelyben az egyik alapelem a gyermekkor felértékelődése (persze ez nekem kimaradt, csak game boy-oztam kicsit) és a gyerekek fordított szocializációja, amelyben ők kénytelenek a felnőttek kezét fogva tanítani, „szocializálni” őket ebben az új világban. Ezt már megint erőteljesen érzem.

 Alapjaiban igaznak tartom, hogy az e-learning kifejezésnek nem egységes a magyar megfelelője. Sokan gondolják azt, hogy az elektronikus tanulás, vagy éppen az elektronikus eszközökkel szervezett tanítás az e-learning.

Kovács Ilma ezt a következőképpen fogalmazza meg az „Elektronikus tanulásról” című könyvében: „Véleményem szerint minden elektronikus eszközzel működtetett távoktatás nevezhető e-learningnek is, de nem minden e-learning távoktatás!”

Bármiről is legyen szó, egy frappáns megfogalmazás, egy eredeti szövegezés, egy érdekes feladat meghatározás alapjaiban segítheti, támogathatja a résztvevők előbbre jutását. A gyakorlati alkalmazás, személyes jelenlét és kipróbálás, egyéni, saját teremtő részvétel mindennél eredményesebb az oktatási folyamatban. Bármelyiket is válasszuk a három közül:

1. A távoktatás, amely az 1960-as évek óta él és virul, persze állandóan alakulva.  A tanuló és tanár közötti térbeli, időbeli eltérést volt hivatott áthidalni. „A mai modern távoktatás olyan oktatási formát jelent, ahol: a tanuláshoz szükséges személyes kontaktus bizonyos részét kommunikációs eszközök használatával és speciális szerkezetű tananyagok segítségével helyettesítik, és az önálló individualizált tanulást helyezve előtérbe valósítják meg a tudástranszfert. A távoktatás – a képzési céloknak megfelelően – fizikai jelenléttel járó tutor – diák találkozásokat is magába foglal.” (Kovács 2007)

A kicsit személytelen, lassú, de azért lassú folyamat kevésbé tudja fegyelembe venni a tanulók egyéni igényeit.

2. A számítógéppel segített tanulásnál az interaktív eszközünk felgyorsítja a tanulás folyamatát. A módszer alkalmazásában azonban több tényezőt is figyelembe kell venni: például fontos, hogy az alkalmazó tanár kellő képzettséggel rendelkezzék, személyisége pedig alkalmassá tegye egy didaktikailag is megfelelő óra megtartására.

3.         Az on-line vagy web alapú tanulásnál a webalapú feladatokkal a diákok önállóan és céltudatosan foglalkoznak autentikus forrásokkal és szövegekkel. Digitális kultúrájuk alapjaiban bővül.

4.         1x2x3 = e-learning Komenczi Bertalan határozta meg a három közös nevezőjeként az e-learninget.: amelyben a hatékony, időben és térben plasztikus, egyéni igényeket maximálisan kiszolgáló önálló de azért permanensen ellenőrzés alatt tartott, így folyamatosan helyes irányba terelt tanulóközpontú tanulás valósulhat meg.

Szóval a konzultáción alapjaiban láttam meg a jó didaktikai tervezés, a modularitás és a rendszerszemlélet hármasát is.

A konzultáció végeztével néhányan még annyira benne éltünk a feladatokban, hogy a „helyszínen” maradtunk és beszélgettünk. Ja, és újra megpróbáltam az avatáromat leültetni, kivételesen most egy székre, ugyanis a földön már tudunk ülni, de konszolidáltan székre nem. Ez ugyan még mindig nem megy, de hát mit is csinálnék a következő virtuális találkozón? Ezt is feljegyzem elvégzendő feladatként a post card-omra!

Viszlát a következő alkalomig!