Konnektivizmus reflexió

„A kreativitás a szabadság illata!” 

(Osho)

E hét témája mindenki számára egyéni nézőpontot eredményezett, hiszen mindenki a saját bőrén tapasztalja a konnektivizmus hatásait, mindenkinek egyéni és sokszor nagyon mélyenszántó gondolatai kerekedtek, meglehet nem mindig előnyösek, akár a blogokat, akár a hozzájuk kapcsolódó kommenteket tekintjük.

Igyekeztem kiragadni valamit a rengeteg, nélkülözhetetlen, fontos információhalomból, ami számomra a legegyértelműbben megalapozza a konnektivizmus létét, működését, hatékonyságát, alkalmazási tereit. Mert az egyértelmű, hogy kissé még nyers, néhol kidolgozatlan, de megkerülhetetlen és jó gyakorlati, didaktikai kidolgozottsággal az „egekbe vivő” lehetőségről van szó. Bár ez a Hype-görbén elhelyezve sem tart még e tekintetben az ötödik szakasznál, amikor már a nyugodt, megfelelő módon és helyeken való alkalmazás működik. Ez az un.  „termelékenység fennsíkja" , ahol a technológia eléri, hogy a haszna széles körben bizonyított és elfogadott.  A technológia használata egyre stabilabb és kiforrottabb, ekkor már az alkalmazásban is megjelenik  a második és a harmadik generáció. A végleges magasságát a fennsík akkor éri el, amikor az új alkalmazás széles körben elterjedtté válik.

 Jelen állapotok szerint igen kevés jó gyakorlattal működő konnektivista csoportot találhatunk-hangzott el az előadásban is.

És itt a kulcsszó, „jó gyakorlat, hatékonyság”.  Számomra e tekintetben a legfontosabb tanulói (de úgy vélem ez a tanári oldalról is elengedhetetlen) kompetencia a kreativitás, amely talán a legnagyobb mértékben meghatározza a produktivitást, és így bizonyos szempontból az értelmét is, a konnektivista tanulásszervezési folyamatban. Hiszen az „alapbeállításoknál” legfontosabb ismérve a konnektivista gyakorlatnak az, hogy valami nagyon kreatív üzemmódban egy közös tudásalkotásnak, új létrehozásának kell megtörténnie, létrejönnie. Úgy vélem a kérdést alapvetően körbejárva, meg is leljük, hogy egy konnektivista közreműködő számára miért létszükséglet a kreativitás és milyen alaptulajdonságokat kell, hogy birtokoljon ahhoz, hogy ez a fajta tanulásszervezési mód eredményes legyen. (Wertheimer nevét kell itt megemlíteni.) Ezen tulajdonságok, képességek itt is nélkülözhetetlen feltételek, bár természetesen az egyének különböző mértékben birtokolják ezeket, éppen ebből adódhat a nagyfokú eredményesség:
Ebben Mufics Istvánt hoznám példának, aki öt tulajdonságot emel ki.

A  fogékonyság az egyik olyan tulajdonság, amelynek megléte megalapozza a kreatív alkotás lehetőségét. Fontos még a jó kérdésfeltevés, amely optimális esetben lehet az áttekintendő, elsajátítandó anyag zanzája.(Számos esetben szembesültem kurzusunkban is a kérdések erejével, pl. amikor az egyik előadást figyelve twitteren küldött kérdésben benne foglaltatott szinte az egész óra zanzája - és természetesen ezt az előadónk ki is emelte  a többiek számára figyelemfelkeltésként.) 
A csodálkozás, rácsodálkozás képessége biztosítja azt, hogy mindig valami újként, új nézőpontból  szemlélve talán friss és izgalmas dolgokat tud eredményezni. 
A tárgy iránti szeretetet is felsorolják, mint alaptulajdonságot a kreatívitás lehetőségében. Én úgy vélem, hogy nem feltétlenül kell először a szeretetnek meglennie, egy bizonyos más jellegű motiváltság miatti foglalkozás azzal a tárggyal, a későbbiekben eredményezhet egy érzelmi elköteleződést és bevonódást. Ekkor pedig már mindegy lesz, hogy honnan is indult a "szeretet" érzete, lesz és működik is tovább.

Az objektív odaadásnál az egyén egybeolvad a megismerendő dologgal. Az objektivitás minden esetben azt jelenti, hogy az ember elérte az érettségének azt a fokát, hogy minden torzítást és projekciót a minimálisra csökkentett. Az odaadás képessége olyan minőség, amikor az ember alázattal és tisztelettel a témának szenteli magát. Nos, talán ettől még egy kicsit távol állunk, de mindenki igyekszik elérni, bár nem könnyű feladat elvonatkoztatni a már becsontosodott, megrögzött előfeltevések, gondolatok világától.

Az ember a folyamat során átadja magát a feladatnak, a tulajdonának érzi. Ezt egyfajta megszállottság jellemzi, a nehézségek ösztönzővé válnak a probléma megoldására.

A személyek közötti vagy interperszonális és kulturelméleti megközelítés pedig azt vizsgálja, hogy az egyén kreativitása mennyire függ az embertársak és a kulturális hatásoktól. E tekintetben Fromm (1959) adta számomra a legszimpatikusabb megfogalmazást. Ő különbséget tesz a festés, komponálás, írás, amely tehetségen alapul és a kreatív beállítódás között. Úgy gondolja, akkor tud valaki igazán kreatív lenni, hogyha megfelelő nézőpontból, megfelelő módon, megfelelő attitüddel teszi ezt.Ezen túllépve  meg kell tanulni a dolgokra "rácsodálkozni", és egy új, de a régi szemléletet alapként tartalmazó, átdolgozott,  építő, izgalmas dolgot megalkotni.
Ezt igazán nem kell nagyítóval keresni a konnektivista csoport működésében, hiszen a facebook felületen fellelhető folyamatos, „egymás szavába vágó”, a mások blogbejegyzéseit is ízekre szedő, de feltétlenül inspiratív gondolatfolyam csak erről szól. Nagyon fontos ebben a változásokhoz való alkalmazkodás képessége is. Amelynek persze egy teljes egésszé kell formálódnia, a személyiség szűrőjén „átpaszírozott”, az elemekből újraalkotott teljes, de azért már teljesen más, a „tökéletesedés” felé tendáló dologgá. Tehát az analitikus szemlélet mellett, ugyanilyen fontossággal bír az összegző, komplexitásra törekvő és azt alkalmazó látásmód is, hiszen csak így jöhet létre mások által is értékelhető produktum.

Úgy gondolom, hogy a kreativitás kibontakoztatásában, vagy egyáltalán ahhoz, hogy ilyen módon tudjunk a folyamatokban, életünkben bármihez viszonyulni sok elemnek, feltételnek kell meglenni. Talán az egyik leggátlóbb körülmény a régi, "jól" bevált poroszos, hagyományos oktatási struktúra, amely alapvetően nem szerette a többitől eltérő, a tömegből kiváló, bármi nemű eltérés produkáló egyén kezdeményezéseit. Ma már a tanárok igazán megtesznek minden erőfeszítést a "gyerekanyag" minél kreatívabbá tételéhez, hogy mindenki abban lehessen a legjobb, amihez érzéke, tudása, tehetsége van. Persze a pedagógusok és módszereik is különbözőek, ám az bizonyos, hogy ebben a pedagógus személye döntő fontosságú. Mindenesetre nagyon szeretnék, jó lenne ebből a kreativitásból a kurzusunkban is birtokolni egy "kis mennyiséggel" és így talán megérezhető, elérhető ebben a roppant kötött és agyonszabályozott folyamatban az az áhított, a mottóban is szereplő: szabadság illata is.

Forrás: Mufics István:A kreativitás pszichológiája
           http://www.ektf.hu/hefoppalyazat/pszielmal/a_kreativits_fogalma.html

A hálózatelmélet oktatási alkalmazása: konnektivizmus

Kurzusunk alfájához és omegájához érkeztünk e témával. Nem is csalódtam az előadás alaposságában, hiszen a konnektivizmus létjogosultságától eredően, annak kemény kritikáján át, a miért is kikerülhetetlen a mai oktatás és egyáltalán az élet területén kérdéskörét egyaránt koncepciózusan érintette. Ám elhangzott egy igen éles kijelentés is: „nem kifejezetten sikertörténet a konnektivizmusé”. De hát az első liberálisabb, tanulóbarátabb, nyitottabb tanulásszervezési módszerek is eretnekségnek számítottak, arról nem is beszélve, hogy az iskolák legnagyobb zömében még ma is a poroszos rendszer uralkodik (persze némi könnyed, szirupos bájjal leöntve…).

Azonban túl vagyunk már a „hurráoptimizmus, milyen jó, hogy van, hiszen ez a mindent megoldó képlet az élet iskolájában” elragadtatásán, de már a semmire sem jó, kritikai szakaszát is elhagytuk. Most kellene a rengeteg jó gyakorlat, amely lehetővé tenné, bár kissé fordított módszerrel, az elméleti megalapozottság, didaktikai rendszer kimunkálását. Ám az, hogy napjainkra mennyire kevés jó konnektivista gyakorlatot láthatunk jelzi, hogy itt azért bonyolultabb összefüggésekről van szó, mint amikor a tanárok arról filozofáltak, hogy szabad-e a tanteremből kivinni az órát.

Talán e területre is alapvetően igaz Krazberg megállapítása: „a technológia se nem jó, se nem rossz, de nem is semleges”, vagyis pontosan olyan, amilyenek az emberek…illetve amilyenné a felhasználók teszik. A digitális világ, egyáltalán az IKT eszközök lehetőségeinek kiaknázási módja csak a felhasználókon múlik. Születtek víziók arról, hogy egy elektronikus orwelli világba jutunk, de hozhatunk ki belőle egy digitális athéni diskurzus-félét is. A konnektivizmus előtt éppen így nyitottak a lehetőségek, egyedül a szervező oktatón áll, vagy bulik az, hogy az egekbe, vagy a pokolba navigálja a történéseket…

Alapmegállapítás, hogy a konnektivizmus esetében a hálózatelmélet-oktatási alkalmazásáról van szó. A hálózatelmélet maga sem egy ősrégi produktum, hiszen a nagy fordulatot csak 2002. hozta, amikor megjelent Barabási Albert László nagyszerű könyve a skálafüggetlen hálózatokról, amelyről ez esetben is szó van. Igazából az egész társadalom, és mint ilyen kicsiben a konnektivista csoport „társadalma” is egy nagy skálafüggetlen hálózat. Minden önszerveződő hálózat folyamatosan növekszik és változik, a csomópontok közti kapcsolatok pedig nem teljesen véletlenszerűen jönnek létre, hanem az erősebb, több kapcsolattal rendelkező csomópontok könnyebben szereznek új kapcsolatokat. Mivel itt nem nagyon lehet átlátni az összes blogot, produktumot, nem nagyon van olyan aki mindent tud. Átmenetileg kialakulnak csomópontok pl. valaki ír egy jó blogot ott kommentelnek és kialakul egy tulajdonképpen személytől független csomópont (de hát valójában személyhez kötött, mert ő írta) ez legközelebb esetleg máshol jön létre. A szubjektív ismeretőrzés, sokféle transzfer lehetőségét produkálja.

Pontosan nyomon követhető a működés alapelemeként a modularitás, a több feladattal történő egyidejű foglalkozás, amely minden komplex rendszer örökölt tulajdonsága. Persze arról nyithatnánk vitát, hogy a „multitasking”, amelyet az első időben a lassú gazdaság elleni csodaszernek láttak, hogyan csökkentette a teljesítményt 40%-kal. Hiszen az ember is hasonló egy operációs rendszerhez, mindkettő lelassul nagy terhelésnél, új tevékenység kezdetekor aktivizálni kell azt az agyi területet, amely az adott képességet, információt rejti.

De hát azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ma embere már a „homo diktiosz” aki a „kisvilág effektus” fényében hatlépésnyi távolságban van bárkitől a Földön.

Ebben a szervezetben a kapcsolódás igazából információáramlási kapcsolat.  Itt elsődleges az informális, és mindenképpen horizontális információcsere dominanciája, amelyben a tanár nem „leadja” az anyagot, hiszen előfordulhat, hogy egymástól is tanulnak tanár-diák. Egyáltalán a tanár szerepe a konnektivista csoportban nem a megszokott módon szignifikáns. Amennyiben nincs jelen, azért a folyamatok működnek, mennek tovább. tulajdonképpen nem is lehet igazán jelen, pl. nem kapcsolódhat be a kommentekbe, hiszen ezzel egyértelműen „skálázná” a hálózatot, tehát egy nagyon erős, sokkapcsolatos csomóponttá válna. Egy konnektivista tanulásban egymástól is tudnak tanulni. Attól, hogy sokoldalú elektronikus eszközhasználat valósul meg, még nem lesz konnektivista valami, alapfeltétel, hogy közös tudásalkotás jöjjön létre, amely az egyéni ismeretek megosztásán alapul.

És ebben az értelemben ismételten ott vagyunk a skálafüggetlen hálózatok „erdejében”. Egyértelműen a cselekvőhálózat-elméletet kell kiemelnünk, az un. ANT-t ( Actor Network Theory). Ennek értelmezése szerint a cselekvők közötti határvonalak idővel megszűnnek, minden hat mindenre. Tehát létrejön egy un. „emberi szuperorganizmus”, amely már szignifikánsan többre képes, mint az egyedek, akik alkotják. Elképzelhető, hogy a cselekvőhálózat egyedei egyáltalán nem rendelkeznek kimagasló képességekkel, együttes alkotásuk azonban messze felülmúl minden más eredményt. Itt jó példa az egyszerű hangyaboly esete, ahol az egyes hangyák „hangyányi értelemmel” rendelkeznek csupán, ám az a szuperszervezettségű és óraműpontosságú, tökéletes világ, amit együtt felépítenek, csodálatos tökéletességgel működik. De említhetnénk a vödörrel tüzet oltó embercsapatot is, akik egyedül képtelenek lennének a lakástüzet megfékezni, de a jól szervezett, közös tevékenység még a tetőn rekedt macskát is megmenti. Valami ilyen „tökéletes. szuper közös alkotást” várhatnánk a konnektivista csoport közös dokumentumában is.

Persze lehetnek, akiknek az epochális szerkezet, a tematikus hetek és a felhasznált eszköztár (blog, podcast, twitter stb.) még megfelel, ám a felfokozott dinamika már nehézségeket okoz.  Ugyancsak nehéz terepnek számít az átlátható, nyílt információáramlás, kommunikáció, főleg azon tagoknak, akik eleddig csupán a hagyományos oktatási formában koptatták az oktatási eszközöket…Itt az önszabályozásnak, facilitátori munkának, közösségi működésnek óriási ereje van. A külső motivációt itt el kell felejteni, mert azonnal tönkreteszi skálafüggetlenséget. Maga a motiváció kialakítása és folyamaton belüli szabályozása nem lehetséges! Csakis a belső motivációra kell építeni, amit folyamatosan az extrém feletti szinten kellene tartani. Ebben azonban a tagok hagyományos értékeléshez szokott, igazodó tanulásuk kudarcfaktor lehet.

Ugyanilyen kettősség jellemzi a konnektivista csoporton belüli differenciálás kérdését is, nem a facilitátor differenciál, hanem maga a feladatmegoldás, mert azonnal skálapontot generál…a többiek odagyűlnek, átmenetileg oda összpontosul a figyelem, a kapcsolódási pontok. Kialakul a kooperáció egy új szintje. Igazi differenciálás tulajdonképpen a kommunikációban vagy az eszközhasználatban lehetséges.

Az értékelés tekintetében talán az a legfőbb motívum, hogy már az is értékel a belépő tagon, hogy maga a folyamatba való bekapcsolódás is eleve előismereteket feltételez, ez is valamiféle szelekció. Illetőleg a folyamatban való helytállás, munkálkodás is megköveteli a résztvevőtől a magasszintű belső motivációt, önirányítást stb., ami meg is magyarázza, miért a felnőttoktatás, andragógia terepén járunk.

A folyamat és tanulásszervezés tekintetében fontos, hogy ez „csak” egy önálló tanulásmódszertan, amelynek alapja a hálózati munka. Igazából nem is minden korosztályú tanuló esetében alkalmazható, mivel olyan magas motivációt, önirányítást, tudatosságot követel, hogy nem lehet életkortól független. Sem az életkortól, sem a tartalomtól nem lehet elvonatkoztatni. Jellemzőinek egyik markáns példája, hogy extrém magas a lemorzsolódás is ennél a formánál, éppen abból kifolyólag, hogy az inaktív tagok nem tudják követni a folyamatot és nem is a tagok vetik ki maguk közül, hanem lemarad. Nagyon szemléletes példa volt erre a futóverseny, amelyben folyamatosan sprintel a mezőny, és aki megáll pihenni, frissítőért, az már nem tudja, merre kanyarodjon, hiszen az élboly elhúzott: ez a folyamat tulajdonképpen egy tartalmi sprintfutás. (Csak halkan jegyezném meg, hogy mindez egy ingoványos, félelmetes, sötét és néha haramiákkal teli erdőben zajlik…)

Le kell szögezni, hogy a konnektivista folyamatban játszott tanári szerep illetőleg a hagyományos tanári szerep nem összeegyeztethetők! Előbbi esetben felvázolja a curriculum alapját, de kizárólag a témák kerülnek meghatározásra. Biztosítja a kreatív környezetet, tehát aki valamelyik eszköz használatában nem jó biztatja, esetleg felhívja a figyelmet fontos momentumokra. És facilitátorként biztosítja a csoport működését. Ám ezen túl semmiféle szerepet nem vállalhat a csoport optimális működésének érdekében. Egyáltalán, egy konnektivista csoportban a „szóvivő, kiemelkedő, kitüntetett szerep” üldözendő, hiszen ezzel abszolút megbontja az alapszervező erőt, a skálafüggetlenséget!

             

Kissé visszahőköltem az elhangzott, lehetséges megoldáson, amely azt vélte biztosítani, hogy a némiképp kirekesztett tanár mégis részt vehetne a folyamatokban. Mégpedig, hogyha álnéven jelentkezik be a csoport munkájába! Úgy remélem, ez csak egy költői kérdés felvetéseként értékelendő, mivel talán a morális aspektusok mellett, némiképp a tagok elkötelezett munkájának degradálását is érezhetnék egyesek benne. 

Amint már azt megállapíthattuk, maga a csoport egyébként a skálafüggetlen hálózatok jellemző elemeit végigböngészve: csomópontokként növekszik, nincs középpont vagy végpont, nincs központi vezető, a szálakat bárhol megszakíthatnánk, a hálózat ugyanúgy működne tovább. Tehát ez olyan, mint egy pók nélküli háló. Ám azért némi pókocskát felfedezhetünk a konnektivista csoport hálójában, mégpedig pontosan a kurzusvezető személyében. Ő azért a háttérből néha szövögeti a hálót, persze nem meghatározó jelleggel, csak éppen jelzésértékkel. De erre természetesen mindenképpen szükség is van, hiszen ha nem tenné egy műkedvelő, filozofálgató, parttalan kommentekbe fulladó csoporttá válnánk. Azt pedig csak remélni lehet, hogy nem egy félelmetes mérgű keresztespók, hanem egy barátságos, inkább a részesek érdekeiben védőhálót szövögető, hálójával a jó irányba terelgető, a hálóban folyamatosan a szükséges helyre, ide-oda "ugrópókról" van szó…

Információs társadalom és oktatás reflexió

A témahét ismételten érdekes gondolatokat, vitákat, eszmecseréket eredményezett, sőt ezek már talán az eddigieknél is jobban „húsbavágó” kérdéseket feszegettek, mindenki a magáénak érezte a témát.  A kommentek eddiginél is szenvedélyesebb hangneme is éreztette, mindenkire komoly hatással voltak az elhangzottak, amiről viszont szinte mindenkinek egyéni véleménye van.  Néhány fogalom, amelyet most igyekeztünk körbejárni: az oktatás, a tanulás, a tanulás motivációja, a tanítási folyamat maga illetőleg módszerei, a tanulás inspirálásának lehetséges eszközei, a közösségi tudás, ennek egyéni leképeződése, tudáskonstruálás, egy másik elme által megalkotott gondolatrendszer befogadásának, beépítésének lehetősége, egyáltalán tudásalapú társadalom, homo internecticus, hasznos tudás, tudáskoncepció változása, paradigmaváltás stb. És mindez természetesen virtuális környezetben. A blogok számos, egyéni, izgalmas és koncepciózus témát fejtegettek.

A tárgyalt tanuláselméletek tekintetében számomra Csoma Gyula megállapítása volt irányadó, aki úgy fogalmazott, hogy a tanuláselméletek közül nincs olyan, amely teljesen átfogó lenne, tehát nem a tanulás egészét érinti, csak valamelyik kiemelt oldalát, elemét állítja előtérbe.

Mégis, kiemelném az egyik elméletet, gyakorlatot az un. epochális oktatást, ami a témaheteket bevezető tanítási stratégia.Nem abból kifolyólag, mert "orákulum" az oktatás terén, hiszen azért számos gyenge pont található benne, hanem mert élményszerű, érdekes, inspiráló és egy kicsit most divatos is, pl. iskolai tudósítások a médiában nem egy frontális, de lehet, hogy briliáns óráról szólnak, hanem a nimfának öltözött magyartanárnéniről, és a faun történelemtanárról. Pedagógiai értelemben az epocha-rendszer lényege, hogy az egyes logikailag összetartozó témakörök (pl. kémia-fizika-biológia, irodalom-művészet-történelem tantárgyban) egy-egy epochán belül, tömbösítve kerülnek tárgyalásra: egy ideig nagy óraszámban van napirenden a téma, majd utána a következő időszakban a tantárgy szünetel, és más tárgy témakörére, például a művészetekre kerül sor egy másik epochában. Az epochális oktatást magyarul tantárgytömbösítésnek nevezik. (Egyébként az epocha a pedagógiában, a Waldorf-pedagógia alapelemeként került bevezetésre.)

Igaz, hogy ez esetben tökéletes összhangban, összerendezettségben látják a tanulók az adott téma minden aspektusát, ám több, problémát is megfogalmaztak az alkalmazott metodika szempontjából. Nem minden diák alkalmas arra, hogy ezen, igaz, hogy élményszerű módszerrel igazán alapos, alkalmazható tudásalapot nyerjen ki. Ám az egyik legfőbb dolog, hogy ezen oktatási módszer alkalmazására maguk a tanárok is kevés esetben alkalmasak. Hiszen erre érvényes csak igazán, hogy aki nem belső meggyőződéssel, elhivatottsággal csinálja, az inkább árt az ügynek, mint használ.

Nagy hatással volt rám a Csíkszentmihályi Mihály által megalkotott flow élmény. Eszerint az, hogy hogyan alakul valakinek a sorsa, sok tényezőtől függ: gének, kultúra, egyéb élmények. Döntő azonban, hogy mit kezdünk a lehetőségeinkkel, s hogyan használjuk ki őket.  A legfontosabb, hogy megtaláljuk az életben azt, ami örömet okoz és amiben kiteljesedhetünk. Legyen ez akár a sport, akár a művészet vagy tudomány, lényeg, hogy ezáltal jól érezzük magunkat és előbbre vigyük a társadalmat, emberiséget. Ha a tevékenység közben megtapasztaljuk a boldogságérzést, még nagyobb teljesítményre késztet bennünket…képzeljük el, hogy ezt mind a tanulásra tudjuk koncentrálni, a tanulásban tudjuk megélni a flow-t! Akkor aztán a határ a csillagos ég! Ennek a helyzetnek a kulcsa természetesen ismételten, csakis a tanár kezében van.

 A tanárszerep pedig csak bonyolódik, amikor a távoktatási környezetben szemléljük, bár erre is alapvetően igaz a megállapítás, hogy a tanár elsőszámú kulcsszereplője az oktatási folyamatnak. A digitális generációk kapcsolata azonban teljesen feje tetejére állítja a viszonyokat. Már az sem biztos, hogy kik tanítanak, illetve kiket tanítanak? Egyáltalán nem biztos, hogy a digitális bennszülött tanít… Sőt a felnőttképzésben is ugyanez a helyzet. Ám a jövőt illetően egy biztos, hogy semmi sem biztos, minden változóban van. Ahogy a tudás is relatív fogalommá vált: az IKT- s kompetenciák tekintetében fontos a megváltozott elvárásokhoz való alkalmazkodás,          ismerni kell az egyes eszközök hatásait, pszichikai szinten is- technikai és szociálpszichológiai szinten is – a pedagógiai folyamathoz konstruktívan illeszkedő alkalmazkodó eszközöket kell alkalmazni (Komenczi 2009.). És talán itt elengedhetetlen megemlíteni az ISTE tanári kompetenciái közül az elsőt, amely lehetséges, hogy minden oktatásnak az alapja kellene legyen: a tanulás és a kreativitás kibontakoztatásának támogatása.

Csapó Benő e tekintetben egyenesen forradalomról beszél „kognitív forradalomról”, amelyben a hasznosítható tudás a leghangsúlyosabb és ez a kompetencia, szakértelem és műveltség hármasában értelmezendő. A legelsőként említett és fő problémaként megfogalmazott elem pedig a releváns tudás gyors változásában látja. Érdekes, hogy a gondolatmenet végső, befejező pontja, ám hangsúlyos része a rengeteg lemaradóra koncentrál, akik esetében megállapítja, hogy: „az oktatás gyakorlatiasabbá, életszerűbbé tétele, a személyes tapasztalatokat felhasználó, azokra építő módszerek elterjesztése, a tanulási potenciál, a képességek fejlesztése, a motiváció fejlesztése, az iskolával és a tanulással kapcsolatos attitűdök formálása”. 

Egyszóval a tanítás, az iskola jövőjében én az „iskola a jövőnek” koncepcióját emelném ki, mind az egyén szempontjából, mind a közösség tekintetében ez vihet olimposzi csúcsokra. Mert, igen, tökéletesen egyetértek azzal, hogy tenni kell a lemaradók érdekében, segítséget kell adni a minél kisebb hátrány elérésében, a felzárkóztatásban. Ugyanakkor ilyenkor mindig ott bujkál a gondolataim között az is, hogy vajon milyen magasságokat, távlatokat tudnánk elérni akkor, hogyha a másik oldalt, a nagyon tehetségeseket, elöl haladókat látnánk el ezzel a „turbósító energialökettel”… Lehet, hogy most éppen a Mars felszínéről tartanánk a geológiaórát, ahonnan átruccannánk egy kis Napkitörést a helyszínről élvezni, de visszafele a Plútó levegőjéből is hoznánk mintát…De az még valószínűbb, hogy a rák már nem lenne az elsőszámú halálokok egyike. Igények, érdekek, fontossági sorrend…és mind mögött ott a nagybetűs EMBERISÉG=TANÁR+TANULÓ.

Információs társadalom és oktatás

Információs társadalom és oktatás

Egy idézet jutott eszembe a heti téma kapcsán, amely jól illeszkedik mindehhez: Polónyi István a tanulást az élő szervezet működéséhez hasonlítja: „mint ahogy az élő szervezetnél az inputok a szervezet működéséhez szolgáltatnak energiát, s az égéstermékek eltávoznak, a tanulásnál is az input információk nagy része elfelejtődik, s a szerkezetük, összefüggéseik az, ami megmarad.”

A nagy kulturális változások, mint kognitív architektúrák értelmezhetők, hangzott el az előadáson.

Az evolúció nagy váltásai az információszerveződésben megjelenő újdonságokban találhatók, amely azt is jelenti, hogy új kódolási technikák születnek.  E gondolatnál nagyon érdekes volt számomra John Maynard-Smith elmélete, aki szerint „reprezentációs forradalmakról" beszélhetünk, és az élet fejlődésében az újdonságot az új kódolási elvek jelentik. Ebben az értelemben a fejlettebb, gyorsabb nyelvi reprezentációt egyaránt egy szociális háromszög-séma jellemzi az „epizodikus kultúra lineáris szemantikájával szemben”, miként az az 1. ábrán látható.

1. ábra szociális háromszög séma

forrás: itt

Ez a váltás a megismerési erőforrások szerveződésében, a tudás társadalmi megoszlásában, a gondolatok gyorsabb terjedésében is gyökeres változásokkal jár. Ezen elvről írta Pléh Csaba a következőket: „Tulajdonképpen a mai hálózatos információs technológiák, s az újabb mobil információhozzáférési utak nagy újdonsága éppen az, hogy a körülményes könyvtárral szemben a külsõ tárakat a hozzáférhetõségi utak révén virtuálisan hordozhatóvá teszik. Ennek nagy lépése már az Internet, s a használó korlátlan mozgékonysága révén újabb lépés a mobil közlési rendszerek belépése a tudáshozzáférés világába.”

Ezt figyelembe véve veti össze a képféle emlékezet jellemzőit is.

Szomatikus emlékezet	Külsõ emlékezet
korlátozott kapacitású	korlátlan kapacitású
megszabott formátum	változékony formátum
gyors halványulás	nincsen elhalványulás
rögzített hozzáférés	változékony hozzáférés
hordozható	rögzített

forrás: itt

Nagyon érdekes az ezt követő gondolatmenet, amelyet követve magunk is kétkedőkké válhatunk e témában.

A kultúra:   epizodikus-mimetikus-mitikus-modern-hálózati felosztásában megvalósuló átadás, amely az egyes előbbi elemek alapján epizodikus, eseményreprezentáció-testtel reprezentált modellezés-nyelvi szemantikus-külső tárgyak, rögzített tudás-hálózati adatbázisok felosztásban szerepel, más kérdést is felvet.

Pontosan azt, hogy a hálózati információhordozók jelenléte, alkalmazása, beépülése a mindennapi életbe megvalósít-e egy teljesen új reprezentációs gyakorlatot, fenti cikk szerzője szerint „forradalmat”? Ebben az íráshoz kapcsolódó lineáris gondolkodásunknak kellene alapvetően megváltoznia, melyet a hipertext és a képek elárasztó jellege generálna. Lehet, hogy ez a „legalapvetőbb, biológiai, nem hajlékony architektúrák” közé tartozik?  Vajon mennyire változtatja meg az embert az információs technológia?

Érdemes összevetnünk a hagyományos és a mai, modern tudáshordozókat:

Hagyományos	Hálózati
évtizedes kód-tanulás	kevesebb iskola kell
lassú hozzáférési utak, körülményesség	gyorsabban el lehet jutni
linearitás	egyidejűségek
keresési utakat tanítják	keresési utakat keressük
együtt-lét	virtualitás
tudás-tulajdonlási viszony	tudás megosztott
bizonyosság kiharcolt erény	bizonyosság kérdéses, éppen keressük

Az olcsó, nagyon könnyen kereshető és tárolható, lexikális tudással szemben felértékelődik a készség, ezen új eszközök használatára. ezen készség pedig csakis tanulás útján érhető el.

Az érintett témák közül a tanulásértelmezések-tanulási környezetek érdekes megvilágításba helyezték e tevékenységet is. Maguk ezek a modellek alapjában arra valók, hogy magát a tanulási folyamatot meg tudjuk magyarázni.  Három modell került elemzés alá: 1.behaviorista, 2. kognitivista, 3. konstruktivista.

A behaviorista tanulási modell:

Elveit tekintve: tanulás eredményességére a viselkedésből következtethetünk, ám a viselkedést előzetes környezeti hatás váltja ki. (pl. Pavlov és kutyája)  A változás tartóssága mindig a viselkedés következményeitől függ.

A gyakorlati megvalósulás menete pedig: a viselkedésváltozásra vonatkozó célok kitűzésével indul, amely különösen fontos, mivel a tanulás eredményességét a viselkedés alapján ítéljük meg.  A viselkedés maga bemutatással, rávezető utasítással, rámutatással alakítható ki. Fontos elem a viselkedési cél megerősítését kiváltó környezeti hatás megtervezése.

A kognitivista tanulási modell.

Ez esetben már a mentális tevékenység áll a középpontban, és magáról a folyamatról kell gondolkodni.

A tudás a memóriában szerveződik, ám a tanulás eredményét a tanuló meglévő tudása mindenképpen befolyásolja. Maga a tudás ilyen értelemben figyelem,  új információ feldolgozása és beillesztése, felidézhetővé tétele, mégpedig a kognitív térképbe való beillesztéssel. Ezért nagy jelentőséggel bír az új információknak a meglévő tudáshoz kapcsolása, vagyis nagyobb hangsúllyal kell figyelni a technikákra,  a tanulási folyamat irányítására és támogatására, hogy a „térképen található utak jól ismertek, használhatók legyenek”. Vagyis, hogy a helyére illesszük be a dolgokat, de onnan felidézhető is legyen.

A konstruktivista tanulási modell

A tanulást egy nagy problémamegoldásként értelmező modell esetében, a tanulás folyamata is problémák sorozatának megoldásán keresztül értelmezendő. Ehhez a folyamathoz már kellenek mások, mivel együttműködéssel eredményesebbé tehető a tanulás. És fontos a mások megfigyelése is, mivel a hozzáértők megfigyelése és az ezt „követő” mintakövetés alapelem.  A meglévő ismereteket, illetve a felvetődött problémát ütköztetjük a többi tapasztalattal.  A tanulás másokkal együttműködve lesz érvényes, így  kiemelkedően fontos a csoportmunka szervezése, melynek menete a problémamegoldás bemutatása, tanácsadás, együttes problémamegoldás.

Saját maga és a meglévő külső ellentmondásokból kezd el gondolkodni. Szemléletes volt az előadáson felvetett példa : nem az van, hogy hidd már el, hogy  a föld gömbölyű, hanem ütköztetjük a többi tudással…ha lapos, mi van a túloldalán, mi hol vagyunk…ő gondolkodjon el azon, hogy ha eddig ezt tudtam, akkor az új nézetekkel ütköztetve mi van? Nem egy új kép születik meg, hanem mintakövetés-bemutatás stb.

Alapkérdés, hogy mikor történik paradigmaváltás a tanulásban?  Paradigmaváltás akkor történik, amikor a régi modell már nem alkalmas a magyarázatra.

Az elearning esetében úgy gondolom vegyes a „görbe”, hiszen nem egységes a gondolkodás felőle: a kevéssé hozzáértő kevesek azt gondolják, hogy mindent megold; a nem hozzáértő tömegek úgy vélik, hogy semmire sem jó; és végül a minimális hozzáértő alkalmazó arra használja, amire való. Az elearning pedig még nem paradigmaváltás, mert nincs új, nem nagyon tartalmaz újszerű elemeket, a korábbi modellekkel is meg tudjuk magyarázni.

A problémaközpontú tanulási környezet esetében a tananyagfejlesztésnél fontos, hogy releváns, hiteles, valóságközeli legyen.  Sőt, az a jó, ha a társas környezet ezt támogatja. Az online tanulás kifejezés esetén mindenkinek szigorúan egyéni, elkülönült tevékenységként jelenik meg, holott erről már szó sincs. Szükséges több szempontból rávilágítani a problémára  - pl . projektalapú legyen,

Másik tévhit, hogyha valami online akkor nem azt jelenti, hogy kontrollálatlan, sőt a megszokottnál nagyobb ellenőrzést igényel! A hatékonyság miatt fontos a feladatkijelölés és tanulásszabályozás az egyén és csoport számára, illetve a tanulási folyamat követése és a visszacsatolás. Ebben játszik szerepet az  instruktív felület, naplózás,elemzés, formatív értékelő funkciók.

A tanulás dimenzióinak integrált felfogásában (Komenczi), számomra fontos megállapításként hatott annak tisztázása, hogy attól, hogy az iskolában a formális oktatásba bekapcsolódik, lesz még a gyereknek informális tanulási folyamata. Ezért az említett „felhő” jótékonyan összemosódó felületeket ad, mivel mindegyik létezik, működik, a folyamatok átfedik egymást.

Ám a kinti tapasztalatokat a felsőoktatás nem veszi figyelembe!  Ez az információs társadalomban, az ikt kompetenciák területén igazán szignifikánsan megjelenik, érzékelhető, hiszen az igazi hozzáértők sokszor nem formális közegben szerezték a tudásukat. Ám ennek elismertetése még nagyon várat magára, nagyrész amiatt, hogy a kidolgozandó „sztendertek” költségei jóval meghaladják a jelenleg fenntartott különböző oktatási intézmények továbbképzéseinek, képzéseinek költségeit.

A komplementer tanulási környezet ellentétpárjai közül számomra a következők voltak a legrelevánsabbak:

tradícionális tanulási környezet                                               progresszív tanulási környezet

tények, szabályok, kész megoldások                     készség,kompetencia, jártasság

zárt, kész tudás átadása                                                              egész életen át tartó tanulás-képesség

forrás: iskola, tanár, tananyag                                  különböző források integrációja

tanulás fáradságos munka                                         tanulás-érdekes vállalkozás

iskolán belüli csoportok                                                              iskolák közötti virtuális csoportok

külső szabályok követése                                           belső szabályok kialakítása

megfelelés a tanárnak                                                 megfelelés a standardoknak

zárt, monomediális környezet                                  nyitott, hipermediális környezet

homogén csoportok                                                     heterogén csoportok

A távoktatás öt legfontosabb „eleme”:

-          online interaktív tananyagok

-          folyamatos visszacsatolás és önértékelési lehetőségek

-          diákok közötti interakciók ösztönzése

-          állandó tanári-tutori támogatás

-          mastery learning – optimális elsajátítási idő

Különösen fontos megállapításnak tartom azt, hogy az elearning szerepe különböző életkori szakaszokban hogyan tér el. Megállapításra került, hogy az életkor előrehaladtával beszűkülnek a jelenléti oktatás lehetőségei és az elearning egyre jobban teret kap, ám melynek jelentőségét még nem minden téren értékelik. Pedig valóban meglehet, hogy ennek segítségével érhető el az az úgynevezett „Didactica Magna”…

Pedagóguskompetencia fejlesztése távoktatásban

E heti, páros feladatként pedagóguskompetenciák közül az IKT kometencia fejlesztésének lehetőségét kellett kidolgoznunk egy tematikus feladat kapcsán. Ez alkalommal Fülöp Viktória és Földesi Krisztina alkottunk egy párt.

A konkrét feladat:
Távoktatás szervezése olasztanárok részére
- IKT kompetencia fejlesztése
- a résztvevők már használtak IKT eszközöket korábban, nyitottak is ezekre
- 30 órás a tanfolyam.
- szükséges eszközök, szolgáltatások felsorolása és indoklása.

A tanfolyam során több, intenzív jelenlétet, alkalmazási ismeretet igénylő eszközt vontunk be a tematika maradéktalan feldolgozása érdekében. Azt mérlegelve, hogy a tanárszerep e tekintetben már alapvetően tér el a hagyományosan értelmezettől, figyelembe kell vennünk, hogy ez esetben a facilitátori, mentori, irányító szerepkörnek kell érvényesülnie.

A tanítást, tanulást segítő IKT eszközök alapja minden tekintetben a számítógép és az internet. Alapkövetelmény a képzés során, hogy mindezekkel rendelkeznie kell a résztvevőknek. A két személyes találkozót leszámítva, a tanulás-tanítás 80%-ban online zajlik. A személyes konzultációk idején azokat a lehetőségeket is bemutatjuk a leendő tanároknak, amiket az esetenkénti személyes konzultációk során tudnak alkalmazni majd ők is diákjaik számára.

A pedagógusi továbbképzés távoktatásban történő megvalósításában, mivel nagyrészt online, virtuális térben zajlik, nagy hangsúlyt kell fektetni a tartalom és tevékenység helyes arányára. Emiatt is kell körültekintően megválogatnunk az alkalmazandó eszközök körét.

1. eszköz: facebook vagy google+ alkalmazásának lehetőségei, előnyei

- online közösség megszervezése a résztvevőkből
- tökéletes fórum a kapcsolattartásra, problémák, felmerült kérdések tisztázására
- feladatszabás lehetséges színtere
- a tanulócsoport kialakítása, a tanulók közelebb hozása egymáshoz, digitális úton
- a tevékenységgel összefüggő linkek, cikkek a csoporttal való megosztása
- esetleges közös, pluszmunka, egyéb teendők kommentelési helye

- tanár részére kedvező színtér, mivel szinte azonnali visszacsatolást tesz      lehetővé a tanulóktól, ami az esetleges nehézségek, hibák, problémák mielőbbi javítását, korrigálását is lehetővé teszi, ugyanakkor “mindenki jelen lehet”, tehát egymás “megszólalásaiból” valóban mindenki profitálhat, akár helyes, akár helytelen. - ugyanakkor, igény szerint alkalmas a csak a háttérből “figyel és megfigyel” szerepére is, amely a tanári munkában szintén nékülözhetetlen.

Ez a színtér lehetővé teszi a tanár számára, hogy itt kommunikáljon a diákokkal és esetlegesen szociális, érzelmi támogatást is nyújtson. A kommunikáció folyamatossága ugyanis elengedhetetlen az eredményes tanulás érdekében is.

Itt teret engedhetünk az igazi pedagógiai szakértőnek, amennyiben kezelni tudja a felmerült kérdéseket, viták vezetését, vélemények ütköztetését összegzését. Amiben nehéz lehet a dolga, az a folyamatosan változó csoportdinamika, az egyes tanulók részvételének nyomon követése.

Fontos része a tanári interakcióknak, a kommunikációnak a résztvevők felé közvetített egyéb értékek bemutatása, például a netikett szabályainak betartása és betartatása, amelyhez szintén tökéletes helyszínt biztosít a facebook.

2. eszköz:moodle

- rögtön az első szintfelmérést megvalósító tesztlapok kitöltésétől nagy hatékonysággal alkalmazható a nyelvtani feladatok, feladatlapok, tesztek kitöltési színtereként.

- feladat teljesítést követően visszajelzést kapnak a tanulók, mely nemcsak egy osztályzatot takar, hanem építő jellegű kritikát is megfogalmaz.

- értékelésnél, egy-egy témakör feldolgozása után szintfelméréskor alkalmazható.

- a klasszikus olaszról-magyarra, magyarról-olaszra történő feladatok rögzítésének optimális helye.

3. eszköz: ustream

- új anyagrész feldolgozására, médiaanyagok bevonásával alkalmas eszköz.

- valós riportok, videók bevonásával, a klasszikus nyelvi környezetet modellezve, autentikusabb forrásként alkalmazható.

- saját, tanítási gyakorlatát esetlegesen élőadásban, “modellszerűen” bemutatva, a video-megosztás segítségével “éles” helyzetben alkalmazhatja az addig tanultakat, melyet a tanulótársak és a tanár azonnal értékelhet, esetleges hiba esetén javíthat, ugyanakkor a jó, új módszerek megosztása is megtörténik.

- az olasz nyelv könnyedebb elsajátítása a tanárok tanulói számára, interaktív módon, pl. a helyes, helyi kiejtés elősegítésére.

4. eszköz: SL

- mivel kiscsoportos foglalkozások, konzultációk megtartására igazán jó helyszín, az új anyagok, szövegek feldolgozására legalkalmasabb eszköz.

- új anyagrész feldolgozása, kiejtésbeli, nyelvtani szabályok pontos elsajátítása csakis élőszóbeli munkánál érvényesül tökéletesen, amihez az SL megfelelő teret biztosít.

- külön helymeghatározással, olasz nyelvű helyszíneket, olasz avatárokat lehet felkeresni, akikkel a nyelv gyakorlása “szórakoztató elfoglaltsággá “válhat, inspirálóbbá tehető.

- feladatmeghatározás, gyakorlás tökéletes helyszíne.

- differenciálás legjobb tere, ahol a különbségtétel minden formája nagy hatékonysággal alkalmazható. Az esetlegesen elkülönített tanulópárok, csoportok zavartalanul dolgozhatnak, segíthetik egymás munkáját a tökéletesen elszeparált, saját terekben. Igény esetén pedig azonnali segítséget kaphatnak, akár a tanártól, akár másik csoporttól.

- nyelvcsere programok használata.

Az alkalmazott eszközök lehetséges hártányai:

Fenti eszközök közül az SL, és néhol a Ustream bizonyos szempontból komolyabb, nagyobb tudású gépet igényelnek. Ám még ennek megléte esetén is előfordulhatnak problémák a használat közben: pl. szakadozó vonal, “hanghiány”.

Sokan fenntartásokkal kezelik ezek alkalmazási lehetőségét az oktatásban, mivel nem általánosan elterjedtek, nem ismerik, a felhasználási metodikát, a videójátékokra asszociálnak. Előzetes ismertetés, bemutató elengedhetetlen ezen eszközök tanításba-tanulásba való bevonása esetén. Ám a meghatározott 20% offline jelenléttel minden nehézség nélkül beiktatható egy ilyen jellegű tájékoztatás a munka megkezdése előtt, amellyel a hatékonyság maximálisra növelhető. Ezen elveket szem előtt tartjuk az óratervezéskor.

Óratervezés

• 2*5 óra személyes konzultáció az intézmény épületében, személyes megismerkedés a leendő oktatótakkal (avatarjaikkal).
• 10*1 óra webinárium a ustream program segítségével, amely a későbbiek során is visszanézhető, nem kell a megadott időpontban jelen lenni online.
• 5*2 óra Second Life virtuális előadás a programban, előre megbeszélt időpontokban, pótlása ennek is lehetséges, előzetes egyeztetés szükséges.

A kurzus személyes konzultációval kezdődik. A személyes konzultációk során a résztvevők megismerkedhetnek az oktatás IKT eszközeivel, bemutatjuk számukra működésüket, használatukat, technikájukat, előnyeiket és hátrányaikat. Megtapasztalják a megváltozott tanulási környezetben való munkát, részeseivé válnak a pedagógusi attitűd átalakulásának. Felismerik a digitális tartalmak előnyeit. A foglalkozások során olyan IKT-val támogatott pedagógiai, módszertani, az olasz nyelvtanárokhoz illeszkedő didaktikai és tanulásszervezési eljárásokra kapnak példát, amelyeket sikeresen alkalmazhatnak az oktatás folyamatában. A tanulás rugalmas, heterogén csoportokban (személyre szabottan) zajlik, konstruktivista oktatási módszerről beszélhetünk. Bemutatni kívánt IKT-eszközök:

1. Interaktív tábla használata: az interaktív oktatástechnika szimbólumává vált azáltal, hogy az osztályterembe hozta az addig csak az informatika teremben létező számítógépeket. Léteznek kombi táblák is, amelyek egyesítik a hagyományos zöld, illetve mágneses táblákat, a digitális tábla előnyeivel.
2. Interaktív tudásszint felmérésre és kiértékelésre alkalmas eszközök: a tanári munka jelentős részét képezi a tanulók, hallgatók tudásszintjének és képességének a felmérése és kiértékelése. Hagyományosan ez a munka feladatlapok kidolgozásából, sokszorosításából, a feladatlap kitöltetéséből, majd a tesztek egyenkénti kiértékeléséből és az eredmények összesítéséből áll. Ezek a rendszerek lehetővé teszik rögtönzött és előre elkészített kérdéssorok, tesztek, feladatsorok, kvízek összeállítását és feladását, majd az eredmények azonnali megjelenítését és kiértékelését.
3. Projektor és vetítővászon (vetítőfelület) - az írásvetítő modern változata: klasszikus multimédiás eszköz, amely már régen minden iskolában megtalálható, azonban az aktívtáblák megjelenésével fejlesztése új lendületet és irányokat kapott. Ma már speciális oktatási projektorokról beszélünk és számos, az oktatási környezethez igazított tulajdonsággal rendelkeznek (közeli, szuper- és ultraközeli vetítők megjelenése). Több modell beépített hangszóróval, esetleg speciális, behajtható konzollal rendelkezik.
4. Kézitábla: a vezeték nélküli, mobil távvezérlő kézitábla (röviden távvezérlő kézitábla), lehetővé teszi a digitális tábla (valójában a számítógép) vezeték nélküli, távolról történő vezérlését. Olyasmi, mint egy vezeték nélküli mobil "egérpad"-hoz, ahol az "egér" egy toll- vagy ceruzaszerű eszköz. Használata hasznos lehet a nyelvtanulásban is.
5. Webkamera: az óraközi munka rögzítése egy digitális kamerával, majd annak visszajátszása az interaktív táblán lehetőséget ad a tanulók szerepjátékának elemzésére, megbeszélésére. Hasonlóan rögzíthetünk vele órai, természettudományos kísérleteket, demonstrációkat is. Ez a nyelvtanulás során is kiválóan alkalmazható, önmagát visszaellenőrizheti a tanuló. A terv, a webkamera összekötése az interaktív táblával, ezáltal továbbképzéseket, megbeszéléseket tarthatnak a jövendő oktatók majd az ő diákjaiknak.
6. Interaktív iskolai asztal: egészen új vívmánya a technikának, többérintős, többtanulós interaktív asztal, kimondottan oktatási környezetbe tervezve. Ezek az eszközök a csoportos tanítás-tanulás új lehetőségeit nyitják meg, mivel lehetőséget adnak több személy (tanuló) egyidejű együttműködésre az asztal interaktív felületén.
7. E-könyv olvasók: ez az elektronikus papírt használó eszköz óriási lehetőségeket rejt magában, ha környezetünk és diákok megkímélésére gondolunk. Az eszközben több tucatnyi könyv tartalma tárolható (digitális iskolatáska), külső fényforrás mellett, a szem fárasztása nélkül olvasható (csakúgy, mint a hagyományos papír). Mi elsősorban olasz-magyar és magyar-olasz szótár szoftvert használva szeretnénk megismertetni a leendő oktatóinkat a használatával.

A 10 webinárium témája felöleli az órák megtervezését távoktatásban, internet segítségével. Megmutatjuk, hogyan lehet előzetesen felmérni a tanulóink internet- és számítógép-, illetőleg IKT-ismereteit. A csoportmunka kialakítását a kapott eredmények tükrében, az egyéni kompetenciák alapján történő feladatok társítását az egyénhez, csoportokhoz, az online nyelvtanulás hatékonyságát elősegítő programok, feladatok, “trükkök” bemutatása. Bemutatjuk, hogyan szerekeszthetünk tanulóink részére letölthető anyagokat, feladatokat, teszteket, önellenőrzéssel és tanári ellenőrzéssel egyaránt egybekötve. A teljesítménymérés módszereinek alkalmazott bemutatása.

Az öt Second Life alkalommal szintfelmérést az elsődleges információk alapján, melyeket az első személyes konzultáción ismertettünk. A második alkalom egy interaktív tanfolyam levezenylését takarja, ahogyan egy nyelvtanfolyam órája zajlana virtuális térben. A harmadik alkalom a virtuális térben fellelhető nyelvcsere programok megismertetéséről szól. A negyedik alkalommal csoportokban dolgozunk, csoportjátékokat játszunk és verseny alakul ki a különböző összetételű csoportok között. Az utolsó alkalom egy teszt megírásáról szól, az óra második felében a tanulók megtanulnak hasonló teszteket készíteni.