Visszatekintés...1.

 Visszatekintés...1.

Az első hét számomra azzal az eredménnyel zárult, hogy igazán van mit az IKT tudásomon fejleszteni, és hogy ebben nem vagyok egyedül. Az is nyilvánvaló, hogy nem lesz egyszerű feladatom, de ezen új világban való tájékozódás valóban szükséges és elengedhetetlen az „élet létrafokain való feljebbjutáshoz, hogy ne a fejem fölött döntsenek majd rólam, hanem én is bele tudjak szólni a diskurzusba”.

Azért a magam megnyugtatására idézett Szent Pál, akit az első bloggerként aposztrofált valaki biztosan könnyebb helyzetben lett volna, mint én, aki először léptem virtuális világba, az SL avatárom megalkotása kapcsán. Jól el is bíbelődtem a feladattal, vagy hatvanszor álltam neki újra és újra, mire rájöttem a hibáimra.

Mindenesetre az első konzultáció óriási kihívás volt számomra, a remegés a gyomromban még mindig kísért.  Az első próbálkozások, megszólalások nagyon visszafogottak és kényszeredettek voltak. Hozzájárult a dologhoz, hogy folyamatos volt a technikai malőr,  a lefagyott avatárok sora, a zúgó, kattogó mikrofonhangok sokasága és a jobbra balra, kénytelen-kelletlen repülő, szaladgáló avatárok látványa. Azért a meghatározottaknak megfelelően mindenki igyekezett tenni a dolgát és a feladatokat teljesíteni. Mindenesetre nagyon lehangoltan és elkeseredetten hagytam el végül az SL világot. (Arról nem is beszélve, hogy a megelőző próbaverziók egyikében úgy sikerült elröpülnöm, kirepülnöm az egész világból, hogy elvesztem a virtuális világűrben.)

Ám kedves csoporttársam, sorstársam Barbara volt az, aki miatt nyugodt lettem, mivel ő az első csatlakozási kísérletei alkalmával bejárta az egész Second Life világot, táncolt és bulizott mexikói bárban, beszélgetett kanadai pasassal, de a konnekt csoport helyszínére nem talált. Nos, nem is kell mondanom, hogy ketten kiötlöttük, mi a megoldás. Egy nappal az első konzultáció után megbeszéltük, hogy összeismertetjük valahogy az avatárjainkat. A találka végül össze is jött és az fkriszta nevű szépfiú, és az édibédi sorosbarbara90 sárkányocska randizott az éterben. Mivel megtaláltuk a megoldást. Az én meghívásomra teleportált arra a helyre, ahol én is voltam. És egymásra találtunk!!!

Ez volt az első nagyon pozitív, meghatározó élményem a kurzussal kapcsolatban. Az már kevésbé tetszett, hogy az órai előadást sajnos alig hallottam és azt még nem tudtam elérni, hogy a kommentem azonnal megjelenjen a falon, meg igazán nem is mertem még használni ezt a csatornát. (Tudom, azóta kaptunk visszajelzéseket, hogy nemhogy lehet, feltétlenül muszáj használnunk, és azóta teszem is.)

Nos, a sok nehézség ellenére abban azért biztos vagyok, hogy mi itt, ezen a kurzuson nem olyan tudást, ismereteket, alkalmazásokat fogunk kapni, mint amiről Korányi Tibor beszél A pszichológiai és didaktikai ellentmondások az andragógia világában c. művében:”…valójában mást sem tesznek, mint a „lerágott csontokat”, az agyonnyűtt evidenciákat –engedtessék meg egy minimális gonoszságnyaláb – „tudományos” értékelések keretében, a mindig esedékes aktuál-mázakkal egy kicsit átízesítve, újrakínálják…”  Mi egészen bizonyosan teljesen friss „árút” kapunk!