Konnektivizmus reflexió

„A kreativitás a szabadság illata!” 

(Osho)

E hét témája mindenki számára egyéni nézőpontot eredményezett, hiszen mindenki a saját bőrén tapasztalja a konnektivizmus hatásait, mindenkinek egyéni és sokszor nagyon mélyenszántó gondolatai kerekedtek, meglehet nem mindig előnyösek, akár a blogokat, akár a hozzájuk kapcsolódó kommenteket tekintjük.

Igyekeztem kiragadni valamit a rengeteg, nélkülözhetetlen, fontos információhalomból, ami számomra a legegyértelműbben megalapozza a konnektivizmus létét, működését, hatékonyságát, alkalmazási tereit. Mert az egyértelmű, hogy kissé még nyers, néhol kidolgozatlan, de megkerülhetetlen és jó gyakorlati, didaktikai kidolgozottsággal az „egekbe vivő” lehetőségről van szó. Bár ez a Hype-görbén elhelyezve sem tart még e tekintetben az ötödik szakasznál, amikor már a nyugodt, megfelelő módon és helyeken való alkalmazás működik. Ez az un.  „termelékenység fennsíkja" , ahol a technológia eléri, hogy a haszna széles körben bizonyított és elfogadott.  A technológia használata egyre stabilabb és kiforrottabb, ekkor már az alkalmazásban is megjelenik  a második és a harmadik generáció. A végleges magasságát a fennsík akkor éri el, amikor az új alkalmazás széles körben elterjedtté válik.

 Jelen állapotok szerint igen kevés jó gyakorlattal működő konnektivista csoportot találhatunk-hangzott el az előadásban is.

És itt a kulcsszó, „jó gyakorlat, hatékonyság”.  Számomra e tekintetben a legfontosabb tanulói (de úgy vélem ez a tanári oldalról is elengedhetetlen) kompetencia a kreativitás, amely talán a legnagyobb mértékben meghatározza a produktivitást, és így bizonyos szempontból az értelmét is, a konnektivista tanulásszervezési folyamatban. Hiszen az „alapbeállításoknál” legfontosabb ismérve a konnektivista gyakorlatnak az, hogy valami nagyon kreatív üzemmódban egy közös tudásalkotásnak, új létrehozásának kell megtörténnie, létrejönnie. Úgy vélem a kérdést alapvetően körbejárva, meg is leljük, hogy egy konnektivista közreműködő számára miért létszükséglet a kreativitás és milyen alaptulajdonságokat kell, hogy birtokoljon ahhoz, hogy ez a fajta tanulásszervezési mód eredményes legyen. (Wertheimer nevét kell itt megemlíteni.) Ezen tulajdonságok, képességek itt is nélkülözhetetlen feltételek, bár természetesen az egyének különböző mértékben birtokolják ezeket, éppen ebből adódhat a nagyfokú eredményesség:
Ebben Mufics Istvánt hoznám példának, aki öt tulajdonságot emel ki.

A  fogékonyság az egyik olyan tulajdonság, amelynek megléte megalapozza a kreatív alkotás lehetőségét. Fontos még a jó kérdésfeltevés, amely optimális esetben lehet az áttekintendő, elsajátítandó anyag zanzája.(Számos esetben szembesültem kurzusunkban is a kérdések erejével, pl. amikor az egyik előadást figyelve twitteren küldött kérdésben benne foglaltatott szinte az egész óra zanzája - és természetesen ezt az előadónk ki is emelte  a többiek számára figyelemfelkeltésként.) 
A csodálkozás, rácsodálkozás képessége biztosítja azt, hogy mindig valami újként, új nézőpontból  szemlélve talán friss és izgalmas dolgokat tud eredményezni. 
A tárgy iránti szeretetet is felsorolják, mint alaptulajdonságot a kreatívitás lehetőségében. Én úgy vélem, hogy nem feltétlenül kell először a szeretetnek meglennie, egy bizonyos más jellegű motiváltság miatti foglalkozás azzal a tárggyal, a későbbiekben eredményezhet egy érzelmi elköteleződést és bevonódást. Ekkor pedig már mindegy lesz, hogy honnan is indult a "szeretet" érzete, lesz és működik is tovább.

Az objektív odaadásnál az egyén egybeolvad a megismerendő dologgal. Az objektivitás minden esetben azt jelenti, hogy az ember elérte az érettségének azt a fokát, hogy minden torzítást és projekciót a minimálisra csökkentett. Az odaadás képessége olyan minőség, amikor az ember alázattal és tisztelettel a témának szenteli magát. Nos, talán ettől még egy kicsit távol állunk, de mindenki igyekszik elérni, bár nem könnyű feladat elvonatkoztatni a már becsontosodott, megrögzött előfeltevések, gondolatok világától.

Az ember a folyamat során átadja magát a feladatnak, a tulajdonának érzi. Ezt egyfajta megszállottság jellemzi, a nehézségek ösztönzővé válnak a probléma megoldására.

A személyek közötti vagy interperszonális és kulturelméleti megközelítés pedig azt vizsgálja, hogy az egyén kreativitása mennyire függ az embertársak és a kulturális hatásoktól. E tekintetben Fromm (1959) adta számomra a legszimpatikusabb megfogalmazást. Ő különbséget tesz a festés, komponálás, írás, amely tehetségen alapul és a kreatív beállítódás között. Úgy gondolja, akkor tud valaki igazán kreatív lenni, hogyha megfelelő nézőpontból, megfelelő módon, megfelelő attitüddel teszi ezt.Ezen túllépve  meg kell tanulni a dolgokra "rácsodálkozni", és egy új, de a régi szemléletet alapként tartalmazó, átdolgozott,  építő, izgalmas dolgot megalkotni.
Ezt igazán nem kell nagyítóval keresni a konnektivista csoport működésében, hiszen a facebook felületen fellelhető folyamatos, „egymás szavába vágó”, a mások blogbejegyzéseit is ízekre szedő, de feltétlenül inspiratív gondolatfolyam csak erről szól. Nagyon fontos ebben a változásokhoz való alkalmazkodás képessége is. Amelynek persze egy teljes egésszé kell formálódnia, a személyiség szűrőjén „átpaszírozott”, az elemekből újraalkotott teljes, de azért már teljesen más, a „tökéletesedés” felé tendáló dologgá. Tehát az analitikus szemlélet mellett, ugyanilyen fontossággal bír az összegző, komplexitásra törekvő és azt alkalmazó látásmód is, hiszen csak így jöhet létre mások által is értékelhető produktum.

Úgy gondolom, hogy a kreativitás kibontakoztatásában, vagy egyáltalán ahhoz, hogy ilyen módon tudjunk a folyamatokban, életünkben bármihez viszonyulni sok elemnek, feltételnek kell meglenni. Talán az egyik leggátlóbb körülmény a régi, "jól" bevált poroszos, hagyományos oktatási struktúra, amely alapvetően nem szerette a többitől eltérő, a tömegből kiváló, bármi nemű eltérés produkáló egyén kezdeményezéseit. Ma már a tanárok igazán megtesznek minden erőfeszítést a "gyerekanyag" minél kreatívabbá tételéhez, hogy mindenki abban lehessen a legjobb, amihez érzéke, tudása, tehetsége van. Persze a pedagógusok és módszereik is különbözőek, ám az bizonyos, hogy ebben a pedagógus személye döntő fontosságú. Mindenesetre nagyon szeretnék, jó lenne ebből a kreativitásból a kurzusunkban is birtokolni egy "kis mennyiséggel" és így talán megérezhető, elérhető ebben a roppant kötött és agyonszabályozott folyamatban az az áhított, a mottóban is szereplő: szabadság illata is.

Forrás: Mufics István:A kreativitás pszichológiája
           http://www.ektf.hu/hefoppalyazat/pszielmal/a_kreativits_fogalma.html