Kurzusunk
alfájához és omegájához érkeztünk e témával. Nem is csalódtam az előadás
alaposságában, hiszen a konnektivizmus létjogosultságától eredően, annak kemény
kritikáján át, a miért is kikerülhetetlen a mai oktatás és egyáltalán az élet
területén kérdéskörét egyaránt koncepciózusan érintette. Ám elhangzott egy igen
éles kijelentés is: „nem kifejezetten sikertörténet a konnektivizmusé”. De hát
az első liberálisabb, tanulóbarátabb, nyitottabb tanulásszervezési módszerek is
eretnekségnek számítottak, arról nem is beszélve, hogy az iskolák legnagyobb
zömében még ma is a poroszos rendszer uralkodik (persze némi könnyed, szirupos
bájjal leöntve…).
Azonban túl vagyunk már a „hurráoptimizmus,
milyen jó, hogy van, hiszen ez a mindent megoldó képlet az élet iskolájában”
elragadtatásán, de már a semmire sem jó, kritikai szakaszát is elhagytuk. Most
kellene a rengeteg jó gyakorlat, amely lehetővé tenné, bár kissé fordított
módszerrel, az elméleti megalapozottság, didaktikai rendszer kimunkálását. Ám
az, hogy napjainkra mennyire kevés jó konnektivista gyakorlatot láthatunk
jelzi, hogy itt azért bonyolultabb összefüggésekről van szó, mint amikor a
tanárok arról filozofáltak, hogy szabad-e a tanteremből kivinni az órát.
Talán e területre is alapvetően
igaz Krazberg megállapítása: „a technológia se nem jó, se nem rossz, de nem is
semleges”, vagyis pontosan olyan, amilyenek az emberek…illetve amilyenné a
felhasználók teszik. A digitális világ, egyáltalán az IKT eszközök
lehetőségeinek kiaknázási módja csak a felhasználókon múlik. Születtek víziók
arról, hogy egy elektronikus orwelli világba jutunk, de hozhatunk ki belőle egy
digitális athéni diskurzus-félét is. A konnektivizmus előtt éppen így nyitottak
a lehetőségek, egyedül a szervező oktatón áll, vagy bulik az, hogy az egekbe,
vagy a pokolba navigálja a történéseket…
Alapmegállapítás,
hogy a konnektivizmus esetében a hálózatelmélet-oktatási alkalmazásáról van szó.
A hálózatelmélet maga sem egy ősrégi produktum, hiszen a nagy fordulatot csak
2002. hozta, amikor megjelent Barabási Albert László nagyszerű könyve a
skálafüggetlen hálózatokról, amelyről ez esetben is szó van. Igazából az egész
társadalom, és mint ilyen kicsiben a konnektivista csoport „társadalma” is egy
nagy skálafüggetlen hálózat. Minden önszerveződő hálózat folyamatosan növekszik
és változik, a csomópontok közti kapcsolatok pedig nem teljesen véletlenszerűen
jönnek létre, hanem az erősebb, több kapcsolattal rendelkező csomópontok
könnyebben szereznek új kapcsolatokat. Mivel itt nem nagyon lehet átlátni az
összes blogot, produktumot, nem nagyon van olyan aki mindent tud. Átmenetileg kialakulnak
csomópontok pl. valaki ír egy jó blogot ott kommentelnek és kialakul egy
tulajdonképpen személytől független csomópont (de hát valójában személyhez
kötött, mert ő írta) ez legközelebb esetleg máshol jön létre. A szubjektív
ismeretőrzés, sokféle transzfer lehetőségét produkálja.
Pontosan nyomon követhető a
működés alapelemeként a modularitás, a több feladattal történő egyidejű
foglalkozás, amely minden komplex rendszer örökölt tulajdonsága. Persze arról
nyithatnánk vitát, hogy a „multitasking”, amelyet az első időben a lassú
gazdaság elleni csodaszernek láttak, hogyan csökkentette a teljesítményt
40%-kal. Hiszen az ember is hasonló egy operációs rendszerhez, mindkettő
lelassul nagy terhelésnél, új tevékenység kezdetekor aktivizálni kell azt az agyi
területet, amely az adott képességet, információt rejti.
De hát azt sem szabad figyelmen
kívül hagyni, hogy ma embere már a „homo diktiosz” aki a „kisvilág effektus”
fényében hatlépésnyi távolságban van bárkitől a Földön.
Ebben a szervezetben a kapcsolódás
igazából információáramlási kapcsolat.
Itt elsődleges az informális, és mindenképpen horizontális
információcsere dominanciája, amelyben a tanár nem „leadja” az anyagot, hiszen
előfordulhat, hogy egymástól is tanulnak tanár-diák. Egyáltalán a tanár szerepe
a konnektivista csoportban nem a megszokott módon szignifikáns. Amennyiben
nincs jelen, azért a folyamatok működnek, mennek tovább. tulajdonképpen nem is
lehet igazán jelen, pl. nem kapcsolódhat be a kommentekbe, hiszen ezzel
egyértelműen „skálázná” a hálózatot, tehát egy nagyon erős, sokkapcsolatos
csomóponttá válna. Egy konnektivista tanulásban egymástól is tudnak tanulni.
Attól, hogy sokoldalú elektronikus eszközhasználat valósul meg, még nem lesz
konnektivista valami, alapfeltétel, hogy közös tudásalkotás jöjjön létre, amely
az egyéni ismeretek megosztásán alapul.
És ebben az értelemben ismételten ott vagyunk
a skálafüggetlen hálózatok „erdejében”. Egyértelműen a
cselekvőhálózat-elméletet kell kiemelnünk, az un. ANT-t ( Actor Network Theory).
Ennek értelmezése szerint a cselekvők közötti határvonalak idővel megszűnnek,
minden hat mindenre. Tehát létrejön egy un. „emberi szuperorganizmus”, amely
már szignifikánsan többre képes, mint az egyedek, akik alkotják. Elképzelhető,
hogy a cselekvőhálózat egyedei egyáltalán nem rendelkeznek kimagasló
képességekkel, együttes alkotásuk azonban messze felülmúl minden más eredményt.
Itt jó példa az egyszerű hangyaboly esete, ahol az egyes hangyák „hangyányi
értelemmel” rendelkeznek csupán, ám az a szuperszervezettségű és
óraműpontosságú, tökéletes világ, amit együtt felépítenek, csodálatos
tökéletességgel működik. De említhetnénk a vödörrel tüzet oltó embercsapatot
is, akik egyedül képtelenek lennének a lakástüzet megfékezni, de a jól
szervezett, közös tevékenység még a tetőn rekedt macskát is megmenti. Valami
ilyen „tökéletes. szuper közös alkotást” várhatnánk a konnektivista csoport
közös dokumentumában is.
Persze lehetnek, akiknek az
epochális szerkezet, a tematikus hetek és a felhasznált eszköztár (blog,
podcast, twitter stb.) még megfelel, ám a felfokozott dinamika már nehézségeket
okoz. Ugyancsak nehéz terepnek számít az
átlátható, nyílt információáramlás, kommunikáció, főleg azon tagoknak, akik
eleddig csupán a hagyományos oktatási formában koptatták az oktatási
eszközöket…Itt az önszabályozásnak, facilitátori munkának, közösségi működésnek
óriási ereje van. A külső motivációt itt el kell felejteni, mert azonnal
tönkreteszi skálafüggetlenséget. Maga a motiváció kialakítása és folyamaton
belüli szabályozása nem lehetséges! Csakis a belső motivációra kell építeni,
amit folyamatosan az extrém feletti szinten kellene tartani. Ebben azonban a
tagok hagyományos értékeléshez szokott, igazodó tanulásuk kudarcfaktor lehet.
Ugyanilyen kettősség jellemzi a
konnektivista csoporton belüli differenciálás kérdését is, nem a facilitátor
differenciál, hanem maga a feladatmegoldás, mert azonnal skálapontot generál…a
többiek odagyűlnek, átmenetileg oda összpontosul a figyelem, a kapcsolódási
pontok. Kialakul a kooperáció egy új szintje. Igazi differenciálás
tulajdonképpen a kommunikációban vagy az eszközhasználatban lehetséges.
Az értékelés tekintetében talán
az a legfőbb motívum, hogy már az is értékel a belépő tagon, hogy maga a
folyamatba való bekapcsolódás is eleve előismereteket feltételez, ez is
valamiféle szelekció. Illetőleg a folyamatban való helytállás, munkálkodás is
megköveteli a résztvevőtől a magasszintű belső motivációt, önirányítást stb.,
ami meg is magyarázza, miért a felnőttoktatás, andragógia terepén járunk.
A folyamat és tanulásszervezés
tekintetében fontos, hogy ez „csak” egy önálló tanulásmódszertan, amelynek
alapja a hálózati munka. Igazából nem is minden korosztályú tanuló esetében
alkalmazható, mivel olyan magas motivációt, önirányítást, tudatosságot követel,
hogy nem lehet életkortól független. Sem az életkortól, sem a tartalomtól nem
lehet elvonatkoztatni. Jellemzőinek egyik markáns példája, hogy extrém magas a
lemorzsolódás is ennél a formánál, éppen abból kifolyólag, hogy az inaktív
tagok nem tudják követni a folyamatot és nem is a tagok vetik ki maguk közül,
hanem lemarad. Nagyon szemléletes példa volt erre a futóverseny, amelyben
folyamatosan sprintel a mezőny, és aki megáll pihenni, frissítőért, az már nem
tudja, merre kanyarodjon, hiszen az élboly elhúzott: ez a folyamat
tulajdonképpen egy tartalmi sprintfutás. (Csak halkan jegyezném meg, hogy
mindez egy ingoványos, félelmetes, sötét és néha haramiákkal teli erdőben
zajlik…)
Le kell szögezni, hogy a
konnektivista folyamatban játszott tanári szerep illetőleg a hagyományos tanári
szerep nem összeegyeztethetők! Előbbi esetben felvázolja a curriculum alapját,
de kizárólag a témák kerülnek meghatározásra. Biztosítja a kreatív környezetet,
tehát aki valamelyik eszköz használatában nem jó biztatja, esetleg felhívja a
figyelmet fontos momentumokra. És facilitátorként biztosítja a csoport
működését. Ám ezen túl semmiféle szerepet nem vállalhat a csoport optimális
működésének érdekében. Egyáltalán, egy konnektivista csoportban a „szóvivő,
kiemelkedő, kitüntetett szerep” üldözendő, hiszen ezzel abszolút megbontja az
alapszervező erőt, a skálafüggetlenséget!
Kissé visszahőköltem az
elhangzott, lehetséges megoldáson, amely azt vélte biztosítani, hogy a némiképp
kirekesztett tanár mégis részt vehetne a folyamatokban. Mégpedig, hogyha álnéven
jelentkezik be a csoport munkájába! Úgy remélem, ez csak egy költői kérdés
felvetéseként értékelendő, mivel talán a morális aspektusok mellett, némiképp a
tagok elkötelezett munkájának degradálását is érezhetnék egyesek benne.
Amint már azt
megállapíthattuk, maga a csoport egyébként a skálafüggetlen hálózatok jellemző
elemeit végigböngészve: csomópontokként növekszik, nincs középpont vagy
végpont, nincs központi vezető, a szálakat bárhol megszakíthatnánk, a hálózat
ugyanúgy működne tovább. Tehát ez olyan, mint egy pók nélküli háló. Ám azért
némi pókocskát felfedezhetünk a konnektivista csoport hálójában, mégpedig pontosan
a kurzusvezető személyében. Ő azért a háttérből néha szövögeti a hálót, persze
nem meghatározó jelleggel, csak éppen jelzésértékkel. De erre természetesen
mindenképpen szükség is van, hiszen ha nem tenné egy műkedvelő, filozofálgató,
parttalan kommentekbe fulladó csoporttá válnánk. Azt pedig csak remélni lehet,
hogy nem egy félelmetes mérgű keresztespók, hanem egy barátságos, inkább a
részesek érdekeiben védőhálót szövögető, hálójával a jó irányba terelgető, a hálóban folyamatosan a szükséges helyre, ide-oda "ugrópókról" van szó…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése