Információs társadalom és oktatás

Információs társadalom és oktatás

Egy idézet jutott eszembe a heti téma kapcsán, amely jól illeszkedik mindehhez: Polónyi István a tanulást az élő szervezet működéséhez hasonlítja: „mint ahogy az élő szervezetnél az inputok a szervezet működéséhez szolgáltatnak energiát, s az égéstermékek eltávoznak, a tanulásnál is az input információk nagy része elfelejtődik, s a szerkezetük, összefüggéseik az, ami megmarad.”

A nagy kulturális változások, mint kognitív architektúrák értelmezhetők, hangzott el az előadáson.

Az evolúció nagy váltásai az információszerveződésben megjelenő újdonságokban találhatók, amely azt is jelenti, hogy új kódolási technikák születnek.  E gondolatnál nagyon érdekes volt számomra John Maynard-Smith elmélete, aki szerint „reprezentációs forradalmakról" beszélhetünk, és az élet fejlődésében az újdonságot az új kódolási elvek jelentik. Ebben az értelemben a fejlettebb, gyorsabb nyelvi reprezentációt egyaránt egy szociális háromszög-séma jellemzi az „epizodikus kultúra lineáris szemantikájával szemben”, miként az az 1. ábrán látható.

1. ábra szociális háromszög séma

forrás: itt

Ez a váltás a megismerési erőforrások szerveződésében, a tudás társadalmi megoszlásában, a gondolatok gyorsabb terjedésében is gyökeres változásokkal jár. Ezen elvről írta Pléh Csaba a következőket: „Tulajdonképpen a mai hálózatos információs technológiák, s az újabb mobil információhozzáférési utak nagy újdonsága éppen az, hogy a körülményes könyvtárral szemben a külsõ tárakat a hozzáférhetõségi utak révén virtuálisan hordozhatóvá teszik. Ennek nagy lépése már az Internet, s a használó korlátlan mozgékonysága révén újabb lépés a mobil közlési rendszerek belépése a tudáshozzáférés világába.”

Ezt figyelembe véve veti össze a képféle emlékezet jellemzőit is.

Szomatikus emlékezet	Külsõ emlékezet
korlátozott kapacitású	korlátlan kapacitású
megszabott formátum	változékony formátum
gyors halványulás	nincsen elhalványulás
rögzített hozzáférés	változékony hozzáférés
hordozható	rögzített

forrás: itt

Nagyon érdekes az ezt követő gondolatmenet, amelyet követve magunk is kétkedőkké válhatunk e témában.

A kultúra:   epizodikus-mimetikus-mitikus-modern-hálózati felosztásában megvalósuló átadás, amely az egyes előbbi elemek alapján epizodikus, eseményreprezentáció-testtel reprezentált modellezés-nyelvi szemantikus-külső tárgyak, rögzített tudás-hálózati adatbázisok felosztásban szerepel, más kérdést is felvet.

Pontosan azt, hogy a hálózati információhordozók jelenléte, alkalmazása, beépülése a mindennapi életbe megvalósít-e egy teljesen új reprezentációs gyakorlatot, fenti cikk szerzője szerint „forradalmat”? Ebben az íráshoz kapcsolódó lineáris gondolkodásunknak kellene alapvetően megváltoznia, melyet a hipertext és a képek elárasztó jellege generálna. Lehet, hogy ez a „legalapvetőbb, biológiai, nem hajlékony architektúrák” közé tartozik?  Vajon mennyire változtatja meg az embert az információs technológia?

Érdemes összevetnünk a hagyományos és a mai, modern tudáshordozókat:

Hagyományos	Hálózati
évtizedes kód-tanulás	kevesebb iskola kell
lassú hozzáférési utak, körülményesség	gyorsabban el lehet jutni
linearitás	egyidejűségek
keresési utakat tanítják	keresési utakat keressük
együtt-lét	virtualitás
tudás-tulajdonlási viszony	tudás megosztott
bizonyosság kiharcolt erény	bizonyosság kérdéses, éppen keressük

Az olcsó, nagyon könnyen kereshető és tárolható, lexikális tudással szemben felértékelődik a készség, ezen új eszközök használatára. ezen készség pedig csakis tanulás útján érhető el.

Az érintett témák közül a tanulásértelmezések-tanulási környezetek érdekes megvilágításba helyezték e tevékenységet is. Maguk ezek a modellek alapjában arra valók, hogy magát a tanulási folyamatot meg tudjuk magyarázni.  Három modell került elemzés alá: 1.behaviorista, 2. kognitivista, 3. konstruktivista.

A behaviorista tanulási modell:

Elveit tekintve: tanulás eredményességére a viselkedésből következtethetünk, ám a viselkedést előzetes környezeti hatás váltja ki. (pl. Pavlov és kutyája)  A változás tartóssága mindig a viselkedés következményeitől függ.

A gyakorlati megvalósulás menete pedig: a viselkedésváltozásra vonatkozó célok kitűzésével indul, amely különösen fontos, mivel a tanulás eredményességét a viselkedés alapján ítéljük meg.  A viselkedés maga bemutatással, rávezető utasítással, rámutatással alakítható ki. Fontos elem a viselkedési cél megerősítését kiváltó környezeti hatás megtervezése.

A kognitivista tanulási modell.

Ez esetben már a mentális tevékenység áll a középpontban, és magáról a folyamatról kell gondolkodni.

A tudás a memóriában szerveződik, ám a tanulás eredményét a tanuló meglévő tudása mindenképpen befolyásolja. Maga a tudás ilyen értelemben figyelem,  új információ feldolgozása és beillesztése, felidézhetővé tétele, mégpedig a kognitív térképbe való beillesztéssel. Ezért nagy jelentőséggel bír az új információknak a meglévő tudáshoz kapcsolása, vagyis nagyobb hangsúllyal kell figyelni a technikákra,  a tanulási folyamat irányítására és támogatására, hogy a „térképen található utak jól ismertek, használhatók legyenek”. Vagyis, hogy a helyére illesszük be a dolgokat, de onnan felidézhető is legyen.

A konstruktivista tanulási modell

A tanulást egy nagy problémamegoldásként értelmező modell esetében, a tanulás folyamata is problémák sorozatának megoldásán keresztül értelmezendő. Ehhez a folyamathoz már kellenek mások, mivel együttműködéssel eredményesebbé tehető a tanulás. És fontos a mások megfigyelése is, mivel a hozzáértők megfigyelése és az ezt „követő” mintakövetés alapelem.  A meglévő ismereteket, illetve a felvetődött problémát ütköztetjük a többi tapasztalattal.  A tanulás másokkal együttműködve lesz érvényes, így  kiemelkedően fontos a csoportmunka szervezése, melynek menete a problémamegoldás bemutatása, tanácsadás, együttes problémamegoldás.

Saját maga és a meglévő külső ellentmondásokból kezd el gondolkodni. Szemléletes volt az előadáson felvetett példa : nem az van, hogy hidd már el, hogy  a föld gömbölyű, hanem ütköztetjük a többi tudással…ha lapos, mi van a túloldalán, mi hol vagyunk…ő gondolkodjon el azon, hogy ha eddig ezt tudtam, akkor az új nézetekkel ütköztetve mi van? Nem egy új kép születik meg, hanem mintakövetés-bemutatás stb.

Alapkérdés, hogy mikor történik paradigmaváltás a tanulásban?  Paradigmaváltás akkor történik, amikor a régi modell már nem alkalmas a magyarázatra.

Az elearning esetében úgy gondolom vegyes a „görbe”, hiszen nem egységes a gondolkodás felőle: a kevéssé hozzáértő kevesek azt gondolják, hogy mindent megold; a nem hozzáértő tömegek úgy vélik, hogy semmire sem jó; és végül a minimális hozzáértő alkalmazó arra használja, amire való. Az elearning pedig még nem paradigmaváltás, mert nincs új, nem nagyon tartalmaz újszerű elemeket, a korábbi modellekkel is meg tudjuk magyarázni.

A problémaközpontú tanulási környezet esetében a tananyagfejlesztésnél fontos, hogy releváns, hiteles, valóságközeli legyen.  Sőt, az a jó, ha a társas környezet ezt támogatja. Az online tanulás kifejezés esetén mindenkinek szigorúan egyéni, elkülönült tevékenységként jelenik meg, holott erről már szó sincs. Szükséges több szempontból rávilágítani a problémára  - pl . projektalapú legyen,

Másik tévhit, hogyha valami online akkor nem azt jelenti, hogy kontrollálatlan, sőt a megszokottnál nagyobb ellenőrzést igényel! A hatékonyság miatt fontos a feladatkijelölés és tanulásszabályozás az egyén és csoport számára, illetve a tanulási folyamat követése és a visszacsatolás. Ebben játszik szerepet az  instruktív felület, naplózás,elemzés, formatív értékelő funkciók.

A tanulás dimenzióinak integrált felfogásában (Komenczi), számomra fontos megállapításként hatott annak tisztázása, hogy attól, hogy az iskolában a formális oktatásba bekapcsolódik, lesz még a gyereknek informális tanulási folyamata. Ezért az említett „felhő” jótékonyan összemosódó felületeket ad, mivel mindegyik létezik, működik, a folyamatok átfedik egymást.

Ám a kinti tapasztalatokat a felsőoktatás nem veszi figyelembe!  Ez az információs társadalomban, az ikt kompetenciák területén igazán szignifikánsan megjelenik, érzékelhető, hiszen az igazi hozzáértők sokszor nem formális közegben szerezték a tudásukat. Ám ennek elismertetése még nagyon várat magára, nagyrész amiatt, hogy a kidolgozandó „sztendertek” költségei jóval meghaladják a jelenleg fenntartott különböző oktatási intézmények továbbképzéseinek, képzéseinek költségeit.

A komplementer tanulási környezet ellentétpárjai közül számomra a következők voltak a legrelevánsabbak:

tradícionális tanulási környezet                                               progresszív tanulási környezet

tények, szabályok, kész megoldások                     készség,kompetencia, jártasság

zárt, kész tudás átadása                                                              egész életen át tartó tanulás-képesség

forrás: iskola, tanár, tananyag                                  különböző források integrációja

tanulás fáradságos munka                                         tanulás-érdekes vállalkozás

iskolán belüli csoportok                                                              iskolák közötti virtuális csoportok

külső szabályok követése                                           belső szabályok kialakítása

megfelelés a tanárnak                                                 megfelelés a standardoknak

zárt, monomediális környezet                                  nyitott, hipermediális környezet

homogén csoportok                                                     heterogén csoportok

A távoktatás öt legfontosabb „eleme”:

-          online interaktív tananyagok

-          folyamatos visszacsatolás és önértékelési lehetőségek

-          diákok közötti interakciók ösztönzése

-          állandó tanári-tutori támogatás

-          mastery learning – optimális elsajátítási idő

Különösen fontos megállapításnak tartom azt, hogy az elearning szerepe különböző életkori szakaszokban hogyan tér el. Megállapításra került, hogy az életkor előrehaladtával beszűkülnek a jelenléti oktatás lehetőségei és az elearning egyre jobban teret kap, ám melynek jelentőségét még nem minden téren értékelik. Pedig valóban meglehet, hogy ennek segítségével érhető el az az úgynevezett „Didactica Magna”…