Távoktatási környezet oktatási tartalomfejlesztése

Távoktatási Környezet Oktatási Tartalomfejlesztése

E téma feldolgozásához az én értelmezésemben feje tetejére kellett állítanom az előadás tematikáját. Pontosan amiatt, mivel szerintem az elsődleges szempont, ami egy e-learning tananyag kidolgozását, fejlesztését egyáltalán felvetheti az a szükségletelemzés. Tehát, annak a tisztázása, hogy egyáltalán szükség van-e ott és olyan formában a téma feldolgozására.  A feltételek elemzése, illetve a költségelemzés függvényében aztán kikristályosodik, hogy ide bizonyosan távoktatásra, e-learningre van-e szükség? Az előadáson elhangzott: „20 embernek nincs szüksége e-learning tananyagra, elég egy tréner”- sem biztos, hogy megállja a helyét. Előfordulhat, hogy olyan nagy a fluktuáció a területen, hogy mégis megérné az adott intézménynek az egyszeri befektetés és a kidolgozott, jól áttekinthető, alapos oktatóprogram segítségével könnyedén átlendülhet az egyes munkatársak lemorzsolódásán és pótlási problémáján. Persze, az egyes fejlesztések költséghatékonysága az azt alkalmazó intézmények, vállalatok tekintetében akkor válik rentábilissá igazán, hogyha több százas nagyságrendű felhasználóval számolhatunk.

Igazán szemléletes és gyakorlatban is gyakran tapasztalható példa volt, a kell-e weblap egy cégnek kérdése. Több alkalommal tapasztaltam már én is azt, hogy a kezdeti nagy lendület után egy év múlva is a frissítetlen oldalakkal, nem helytálló információkkal találkozhatunk a keresés során, amellyel egy működő cég esetében sokkal több kárt okoznak.

Éppen ezen okoknál fogva kell egyenrangú területekként, egyenlő fontossággal kezelni a tervezés  -  tananyagfejlesztés  -  üzemeltetés hármasát is. Az üzemeltetésnél fontos, hogy legyen elérhető használati utasítás és ügyfélszolgálat, aki tanácsot tud adni, mit, hogyan kell használni. Az üzemeltetés esetében alapvetően fontos még a tananyag használatához szükséges technikai és pedagógiai feltételek folyamatos biztosítása, az informatikai felügyelet illetőleg a rendszer használatával és működésével kapcsolatos problémák naprakész kezelése. Ebben azonban különbséget kell tenni az e-learning tananyaghoz kapcsolódó tanulói és magának a tananyagnak a pedagógiai támogatása között. Előző esetben egy tanagyag-szintű kérdésről van szó, utóbbinál azonban rendszerszintre lépünk és az üzemeltetés körébe tartozó elemet vizsgálunk. Tehát alapvetően el kell különíteni azt, amikor pl. jelszót felejtettek el vagy informatikusra van szükség, mert fejleszteni kell, vagy magában a használatban adódott nehézség.

Ugyanakkor azt is számításba kell venni, hogy ne gondolkodjunk előre vetített sémákban, tehát ne utasítsunk el egy témát, területet elektronikus feldolgozhatóság szempontjából, mivel a közvélekedés szerint alkalmatlan erre. Hiszen ezen területeken is lehetnek elemek, amelyek viszont nagyszerűen adaptálhatók, feldolgozhatók elektronikusan is.  Jó példa volt az előadáson megemlített labdarúgás, mivel itt is ez az általános nézet, hogy hogyan is tanuljanak meg focizni a játékosok a számítógépek előtt. Természetesen nem a labdakezelés technikai kivitelezését kell e-tananyagként feldolgozásra szánni, hanem pl. a támadójáték taktikai alapjait, kapuvédelmi technikákat, védők mozgásának modellezését egyes helyzetekben, szögletrúgásnál felveendő védői helyzetek taktikai módszereit stb.

Tehát nem minden oktatási tartalom alkalmas elektronikus feldolgozásra, mint pl. a Mesterséges Intelligencia Elektronikus Almanach, az élő szervezet összetevőinek elemzése, illetve pszichoterápiás videók színészekkel – ami a Semmelweis Egyetem (SE) elektronikus tananyag-fejlesztési projektjeiből ad ízelítőt. Ugyanakkor természetesen semmiféle elektronikus, roppant modern és látványos elem nem pótolja, váltja ki a gyakorlatban történő boncolás értékét, tapasztalatát.

Egy tanintézmény esetében azonban vannak olyan problémák, kérdések, amelyben kiemelkedően nagy az e-tananyag lehetőségeinek köre. Pl. „A szöveges információátadásnak az elektronikus tananyagok esetében is kiemelkedő szerepe van, a rossz olvasási és szövetértési kompetenciákkal rendelkező célcsoport esetében azonban az e-tananyagok szélesebb körű alternatív lehetőségeket képesek biztosítani…”- fogalmazza meg Kőfalvi Tamás is az E-tanítás c. könyvében. Maximálisan alakítható a tananyag az egyéni igényekhez, mind a lemaradók, mind a többre képesek tekintetében.

A tanítási paradigmaváltás szükségessége nem vitatott, különösen érzékelhető ez az e-tananyagok létjogosultsága tekintetében. Alapelemként kellene tekinteni e területen is a „tudásmenedzsment” létjogosultságát, a meglévő kompetenciák célirányos és eredményes kiaknázását, jó értelemben vett kihasználását is.

Egy kreativitást és alkalmazható tudást megcélzó oktatás esetében, a tudásmenedzsment alapelemeit tekintve hasonlatosak egy jól működő vállalati struktúrában alkalmazandó elemekhez.

forrás: itt

Új tudáselemek beépítése és tudáshálózatok fejlesztése révén bővíthető az oktatásba bevont csoport közös tudáskészlete, elérhető, hogy a tanulócsoporton belüli tudás transzparenssé váljon és kialakuljanak a kreatív folyamatok.  A megteremtett inspiratív tanulási környezetben az innovatív oktatói módszerek magát a tanulói csoport (és itt alapvetően a konnektivista tanulási környezetre és tanulói csapatra utalnék) és a munka közben is alakuló környezet pozitív változását, fejlesztését, ugyanakkor a folyamatosan formálódó módszertani elemek tökéletesítését is szolgálják.

A legfontosabb ismérv a tervezett e-learning oktatási folyamatát tekintve, hogy tevékenységközpontú oktatás kell!

Már a hatvanas években axiómaként fogalmazta meg az IKT társadalombefolyásoló jelentőségét Bitzer L. Donald, aki munkatársaival az első kísérleti számítógépes oktatórendszert, a PLATO 1 -et létrehozta (Brückner, 2001), 1969-ben a következőket írta: "A számítógép megjelenése új technológiát jelent a képzés és oktatás területén, ami olyan volumenű hatást fog kifejteni, mint annak idején a könyvnyomtatás. Eleinte a számítógépeket csak gyors számolások elvégzésére használták, ma azonban számos területen oktatógépekként is szolgálnak. A számítógép lehetővé teszi, hogy minden tanuló egyéni módon haladjon a tananyaggal. Az otthoni terminálok a képzési lehetőségeket és a tudást házhoz fogják szállítani. Az oktatási célú számítógép társadalmunk szimbóluma, amely tanulótársadalommá változott". (Fuchs, 1969)

Mindezen folyamatokat tekintve azonban az oktatási tartalom és a tevékenységközpontúság általában egymást gyengíti –egyik a másik rovására erősödik. Törekedni kell arra, hogy a jó e-learning tananyagban mindkét elem a lehető legoptimálisabb nagyságrendben legyen szerepeltetve.

Egy jó e-learning tananyag kihasználja az IKT lehetőségeit.  A tevékenység és eszközrepertoár sokrétű, egészen az online kommunikációs platformtól kezdve a ustream webináriumig bezárólag használ alkalmazásokat.

Igazán érdekes adat, hogy egy 1968-ban készült, a számítógépek jövőbeli felhasználásáról szóló dokumentumfilmben az Aacheni Egyetem Neveléstudományi Tanszékének vezetője már kifejtette, hogy a számítógép-használattól módszertani megújulást, racionálisabb oktatást, hatékonyság növelést és gazdaságosabb működést vár (Schmukler, 1968) Ha jobban belegondolunk, ez a megállapítás mai napig megállja a helyét.

Ám az új elvek szerint a módszertanában is a technikai környezethez igazodó e-learnig tananyag az egyéni elvárásoknak megfelelően, teljesen testreszabható, különböző tanulási utakat képes támogatni. Ugyanakkor mivel szabványokat használ, újrafelhasználható és így később, másik oktatási helyzetben is fel lehet használni, újrahasznosítható-környezettudatos.

Fontos áttekintenünk az e learning tananyag építőköveit.  Elsőként a szöveg mint primer oktatási tartalom pl. cserebogárról szóló leírás, kép, hang stb. Illetőleg szekunder szöveg, ami  magát az egész rendszer működését befolyásolja, mivel ez a felhasználást támogató szöveg, amely azt határozza meg hogyan kell használni a rendszert. Pl. használati utasítás, tartalomjegyzék, bevezetők, módszertani segédlet, összefoglalók, kérdések és feladatok, értékelő szövegek. E két elem nélkül  nem lehet jó tananyagot készíteni, mivel éppen a  tanulásra lesz használhatatlan.  Kiemelendő még a kép, hang, multimédia, interaktív elemek, feladatok, gyűjtemények szerepe is.                       

Ezen elemeket sorra véve azonnal Komenczi Bertalan nyitott tanulási környezetet jelentő mezovilág modellje ide ajánlja magát. Mivel ez a mikrovilágokhoz való kapcsolódás mellett a „hipermédia” bevonását és lehetőségeinek alkalmazását is jelenti, amelyben a tanuló fokozatosan átveszi a felelősség nagyobb részét saját tanulásának eredményességéért. És amelyben a tanár szerepe is új, feladata elsősorban két területre terjed ki: az egyik a tanulási környezet fejlesztése és a tanulási folyamat szervezése, a másik a tanuló számára szükséges segítség, motiváció és megerősítés biztosítása.

A tanulási környezet mezovilág modellje (Komenczi 1998)

 Elengedhetetlen megemlíteni az akkreditációs minősítési tényezőket is, amelyek közül kiemelném a pedagógiai szempontút, mivel az, hogy tudományos, szakmailag hiteles stb. és technológiailag kidolgozott inkább egyértelmű egy tananyag tekintetében. Kissé háttérbe szorul a pedagógiai szempont egy e-learning tananyag esetében. Itt kerül előtérbe az ismeretek megértése, tanulása, az ismeretek alkalmazását biztosító műveletek tanulása, a problémák, problémahelyzetek elemzése és megoldásuk alkalmazása, illetve a tanulás módszereinek tanulása. Fontos még a szociális viszonyulások, magatartásformák tanulása, amely egyaránt kiterjed a nemzeti, etnikai, vallási közösségek szerepétől kezdve a gender szempontokig is. Alapvető elvárás, hogy ne legyen sértő.

Itt kell szót ejtenünk a nyelvhelyesség, helyesírás kérdéséről is, amely úgy vélem még kiemeltebb területként kellene, hogy szerepeljen bármilyen oktatóprogram, egyáltalán tanulót foglalkoztató program esetében.  (Számítógép-használat szintjén, amióta helyesírás-ellenőrző program létezik, kissé jobb a helyzet, ám a szövegkörnyezetből adódó eltéréseket, stilisztikát stb. ez sem javít, vagy pont helytelenül.) Sajnálatosan a mi konnektivista csoportunkon belül is előfordulnak helyesírási hibák, amelyek nem kerülnek kijavításra, korrekcióra. Tisztában vagyok vele, hogy bárki és bármikor hibázhat és elő is fordul, meg is esik, a legnagyobb odafigyelés mellett is. Ám vannak esetek, amiket nem lehet a véletlenek összjátékának értékelni: pl. egy „közkinccsé” szó leírása egy cs-vel, többször egymás után  alapvető nyelvtani hiányosságokat feltételez az alkalmazónál, amelyet egy jó oktatóprogram nem hagy figyelmen kívül. Ezzel is segítve, támogatva a tananyag pedagógiai rendszerbe ágyazódását.

A funkcionalitás kérdéséhez fűznék még hozzá néhány gondolatot. Valóban egyetértek azzal, hogy ha egy alkalmazott elem csak öncélú, szép-csillivilli, de semmi funkciója, nem illeszkedik a tananyagba az egyáltalán nem szerencsés…nem oda való. Ugyanakkor nem mindig hiábavaló. A tanári példában szereplő: „mit keres ott egy tigris, nagyon szép de minek” esetében például el tudom képzelni, mint meghökkentő, felrázó momentumot egy érdektelenebb, unalmasabb anyagrészt követve. Tapasztalataim szerint bármilyen oktatói módszer, tananyag jobb az unalomnál! De talán ez már egy teljesen más kontextusa a témánknak, így csak ideteszek egy tigrist és befejezem…