Internet - értékrend reflexiók

Internet  -  Értékrend  -  reflexió

A heti téma, kis "zártan nyitott" közösségünkben, úgy tűnik ugyanúgy megosztotta a „közönséget”, mint a „külvilágban”…csak arra szeretnék ezzel utalni, hogy én magam vártam ezt a blokkot, amely számomra is sok új nézőpontot eredményezett, ám voltak olyanok is, akik kifejezetten nehezen kezelhető, számukra kissé zordabb témának találták. Ám úgy gondolom, ezt nem lehet valami különlegességként kezelni, hiszen magáról az itt alkalmazott technikáról is alapvetően él a két szélsőséges megítélés: átok – áldás?

Az információtechnológia, illetőleg az alkalmazását, a felhasználók körét, szokásait firtató kutatásoknak már se szeri, se száma.  Ilyen pl. a már előzőekben részletesen elemzésnek alávetett, Csepeli – Prazsák féle felmérés., amelyben az internet és kultúra viszonyát is vizsgálták. Ez többek között, az internettel kapcsolatos téves előfeltevéseket is romba dönt, megcáfol. Pl. hogy egy internetet használó számára a személyes kapcsolatok leértékelődnek, elcsökevényesednek. Itt is érvényes (természetesen létező extrém kivételek mellett) az egészséges arány-igény megléte, amely persze egyénenként alakul. Egy internet kapcsolatokkal élő személy kommunikációs hálója éppenhogy gazdagodik, színesedik és fejlődik azáltal, hogy az új és újabb lehetőségek tárházát kihasználja.

Itt azonban most nem a már elemzett alapértékekre gondolnék, amelyben a megállapítások szerint megdőlt az az előzetes vélekedés, hogy a rendszeresen internetezők hanyagabbak, kevésbé családszeretők és igazán csak anyagiasak. Itt az internet életformára, a kommunikáció minőségére, a különböző csatornák használatának mennyiségi megoszlására gondolok. Több „blogtársam” blogjának középpontjában az internet és szerelem, illetőleg az internet mozgásszegény életformát kiváltó hatása állt, amelyekkel magam nem minden esetben tudok azonosulni. Amellett, hogy ezen ismerkedési forma „kiradírozhatatlanul beleíródott a mai, modern ember virtuális noteszébe”, számomra ismét kétoldalú megközelítést követel, és nem tudok azonosulni azokkal, akik csak örömtüzeket gyújtanak tiszteletére. Mindamellett, hogy léteznek pozitív ellenpéldák, pl. saját nagynéném 65 évesen az internet segítségével találta meg, saját bevallása szerint is élete párját (mindezt már nyolc éve!), normális életvitellel nélkülözhetetlenek az egyéb, talán kissé „ódivatú” kapcsolati formák is. Ezt látszik alátámasztani az a Duke Egyetem által elvégzett felmérés is, amelyben megállapításra került, hogy ez nem gyors és nem is hatékony módja az ismerkedésnek. A válaszadók átlagban 21 hónapot chateltek, mielőtt találkoztak volna normális partnerrel. A felmérés szerint 5 perces kávézás többet ér, ha szerelmet keresünk, mint két hónap kemény netezés.  Már csak azon oknál fogva is egyet tudok érteni az ugyan nem reprezentatív felméréssel, mivel a „virtualitás veszélyeit” még nem is említettük, tehát azt, hogy a  face to face helyzet hiányában az ismeretlenség jótékony ködébe veszve egymással kapcsolatot létesítők pl. a csalók legértékesebb lelőhelyei. Tudósítások tömege foglalkozik e témával és próbál meg elővigyázatosságra inteni minden „netleányt-netlegényt”, sajnos sok esetben eredménytelenül. Persze nem minden alap nélkül tekintenek sokan az internetre úgy, mint minden problémánk megoldásának forrására. Helyes értékrenddel, használati móddal, reális elvárásokkal előnyei, használata beláthatatlan lehetőségeket rejtenek (akár a párkeresés terén). Nem lehet, nem szabad minden negatívumot az internet számlájára írnunk, hiszen az ember nem attól lesz intelligensebb, esetleg naívabb, becsaphatóbb, hogy használ-e internetet, chatel-e rendszeresen valakivel.  Egy igazán egyértelmű és kategorikus kijelentés kívánkozik ide, amelyet Ropolyi Lászlótól kölcsönöztem: itt egyfelől az internet „szükséges de nem elégséges” kommunikációs formaként aposztrofálható. Tehát úgy kell kezelnünk, alkalmaznunk, értékelnünk, hogy az az adott szituációból a számunkra legelőnyösebb eredményeket hozza ki, szem előtt tartva lehetséges árnyoldalait, de a lehetőségeket maximálisan kiaknázva.

Ugyanilyen tamáskodás él bennem a sporttal kapcsolatos összefüggések levonása kapcsán. Nem tennék feltétlenül egyenlőségjelet az internethasználat és a sportszegény életmód közé. Az bizonyos, hogy az internettel teljesen más életforma, életmód jár együtt, amelyben az addig jól bevált szokások egyrészt átalakulóban vannak, másrészt alkalmazkodnak az újdonsághoz és általuk alakíttatnak. Ám ez nem feltétlenül rossz.

Akinek igénye van, volt rá, internettel is lehet sportos, maguk a megkérdezettek sem nyilatkoztak egyértelműen ezen kérdésben.

Az egészen bizonyos azonban, hogy az internet és a használatából eredeztethető előnyök, napjainkra még azoknak a gondolataiban is alapelemként vannak jelen, akik maguk nem igazán kapcsolódnak hozzá. Persze az már egy másik felmérés feladata, hogy tisztázza ezen személyek téves előfeltevéseit az internethasználat lehetőségeiről, hatékonyságáról. Pl. nagyon jó példája e téves felfogásoknak Barabási Albert László Behálózva c. könyvében említett Hotmail, amely egy év alatt négyszáz millió dollárárért kelt el, és hatására megszámlálhatatlan vállalkozás özönlött az internetre, gondolván, hogy ez egy csodafegyver, amely mindenkit gazdaggá tesz, természetesen nem sikerült a "mennybemenetel", de ezzel már ismételten a Tanár Úr által taglaltaknál vagyunk, vagyis: „vagyis kevesek túlzó véleményét felnagyítva beszélnek sokak arról, ami végül rátelepszik a köztudatra”  - szindrómánál.

A többiek blogbejegyzéseit olvasva nagyon megfogott az a nézet, amely az internetes felmérések létjogosultságát, módját és merítési körét feszegette. Teljes mértékben igaznak vélem, hogy az internetes közösség által kialakított kultúra, más megítélés alá kell essék, mindamellett, hogy az egyetemes kultúra szerves részeként munkál.  A tradícionális kultúra melletti sajátos kibergkultúrát alakítók csoportjának egyedi vizsgálata azonban egy kissé túlzásnak tetszik számomra, mivel tulajdonképpen nem is egymásmellettiségről beszélhetünk, hanem igazából szimbiózisról, amelyben az egyik és másik szereplő is képtelen lenne a másik nélküli teljes életre. (Lehetséges, hogy most a netellenesek, technofóbok felhördülést hallatnak, mondván, ez nem igaz, hiszen sokkal nyugodtabb, emberibb világot élhetnénk ezen eszközök nélkül…lásd „szkeptikusok” kijelentései) Itt aztán valóban elő kell, hogy lépjen az interszekcionalitás fogalma, amelyben a különbségeket minden esetben a körülményekkel együtt kell tekinteni, nem mindegy milyen korú,  nemű, előképzettségű és milyen attitüddel rendelkező a „célszemély”.  A korábbi kultúra nagymértékű átalakításával egyben, az alakított közösségek teljesen egyedi összetételének, egyedi működési struktúrájának, egyedi értékeinek kialakításával.

Talán a legegyértelműbben elfogadott, ám mégis hosszú polémiára okot adó terület az e-etikett kérdése. Úgy vélem, nagyon jó kiindulópont volt a kérdés sokrétűségének láttatására a second life-ben elvégzett szavaztatás esete, amikor volt olyan résztvevő, aki saját magára adta le a voksát. Jaj-volt a felhördült tömeg válasza. Ez jellemző az egész e-etikett kérdésre: roppant egyértelmű, alapműveltséghez, együttélési alapszabályokhoz kötődő dolgokról van szó, mégsem lehet őket elégszer ismételni, hangsúlyozni. Elméletben minden olyan egyértelműen logikus, és ha belegondol az ember ő is tökéletesen egyetért az alapszabályokkal, ám a gyakorlatban mégis vannak „szemetelők, anonimitásukat kihasználók, adatlopók stb.” Persze e tekintetben vizsgálnunk kellene, hogy ki, milyen mértékben jut előnyökhöz az elméletben alapszabályok megszegése által. Ameddig pedig, valaki is előnyt tud kovácsolni egy igazándiból legtöbb esetben még csak „íratlan szabály” megszegéséből, tehát leggyakrabban büntetőjogi vonzata nincs, mindig lesznek szabályszegők is!

E területen lehet szembesülni nagyon szignifikánsan azzal, hogy most éppen miért nem foglalkozunk a kérdéssel. Fontos adalék a témához, hogy nem csak a „virtuális viselkedés velejárói” kerülnek meghatározásra, hanem (a készítők saját megfogalmazása szerint) egy segédeszközt igyekeztek a közösség tagjai számára megalkotni, hogy eligazodhassanak a digitális világban. Tehát az ajánlások zöme saját, jól felfogott érdekünkben tartandó be! Pl. Használj biztonsági beállításokat! Hiszen, ha jól belegondolunk nincs olyan területe az életünknek, ahol az etikettet nélkülözni tudnánk, illetőleg nincs olyan szegmense az életnek, ahol ne tudnánk alkalamazni…szóval rengeteg tennivalónk akad még a területen … pl. itt: