Speciális szükséglet és információs társadalom...

 Ennél jobb időpontban nem is lehetett volna ezzel a témával foglalkozni, hiszen május 5-e a világnapja!

Május 5 világszerte az Egyenlő Esélyek Napja Ezen a napon a Fogyatékos Emberek Világszervezete Európai Régiójának kezdeményezésére kontinensünk számos országában a fogyatékosokkal foglalkozó szervezetek önkéntesek és maguk az érintettek is rendezvényekkel ünneplik az Esélyegyenlőség Napját. Ez a nap a fogyatékosság tudat napja az egyenlő jogokért. Az Esélyegyenlőség Világnapját a Független Életért nemzetközi szervezet hozta el Magyarországra.

Számtalan egyesület, oktatási, kulturális intézmény szervez e napon rendezvényeket, fórumokat, fesztiválokat, amellyel a kérdés fontosságára szeretnék felhívni a figyelmet. Nem kell messze mennem, saját munkahelyemen én vagyok már sokadik éve e fórumnak a szervezője. A Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság a fogyatékkal élő személyek jogainak rendőrségi eljárásokban történő érvényesítéséről, és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 4/2004. (II. 19.) ORFK intézkedés alapján tesz eleget ezen kötelességének. Az évek folyamán úgy tapasztalom, hogy az egyes szervezetek, és azok képviselői, akik az esetek 80%-ában maguk is fogyatékkal élnek ugyanúgy felzárkóznak, igyekeznek megfelelni az IKT eszközök fejlődésének, mint egészséges társaik. Már nem levelezés útján, de nem is fax-on kommunikálunk, hanem emailen, egy kattintás és minden információ birtokában vannak. A Vakok és Gyengénlátók megyei szervezetének jogi képviselője maga is egy vak fiatalember, aki nemcsak humorával, rátermettségével, de digitális írástudásával is elképesztett. Tudom persze, hogy nagyon ingoványos és nehéz terület ez, hiszen számos egészséges gyerek, felnőtt sem tud lépést tartani a kihívással, és a felvetett Prensky „digitális bennszülöttje”  egyáltalán nem egyértelműen a beleszületéssel determinálódik. Hiszen rengeteg olyan egészséges fiatal él közöttünk, aki bár beleszületett, egyéb okoknál fogva egyáltalán nem viseli magán a meghatározott bennszülött-jellemzőket. Ugyanakkor szülessen bár fogyatékkal valaki, válhat belőle eminens digitális bennszülött, csak a megfelelő eszközigényt kell kielégíteni körülötte. 

 

  De itt azért vissza kell térnem egy kicsi a napjainkban még legalapvetőbb problémára a fogyatékkal élők esetében, tehát az egyes helyek, épületek megközelíthetőségére gondolok. Az én munkahelyem fizikai akadálymentesítésekor csak az adaptív jellegű kerülhet szóba. Sajnálattal kell azonban megállapítani, hogy az általam szervezett fórum helyét mindenképpen az udvar hátsó részében elhelyezkedő tanteremben kellett meghatározni, mivel a többszáz éves épületben (amely apácazárdától, börtönig minden funkcióban működött) az egészségeseknek is nehéz a közlekedés. Ám az átalakítás horribilis összegére remény sincs. A preventív szemléletű épülettervezés terén már vannak előremutató kezdemények, ám talán itt is inkább a funkciótól függ az ilyen jellegű gondolkodás. Az azonban bíztató, hogy egyes egyetemeken kifejezetten építészeknek, műszaki szakembereknek szerveznek ráépülő képzéseket akadálymentesítés  preventív, és utólagos betervezésének oktatására, szakmérnöki végzettséggel (pl.BME).

A speciális igényűek esetében a digitális olló jóval nagyobb mértékben nyitott, és bizony ennek oka az a bizonyos „hozzáférési típusú”. És már itt is vagyunk megint a finanszírozás kérdésénél, a sok esetben megoldhatatlan problémánál. Elsősorban az eszközök ára (pl. a vakok és gyengénlátók számára kifejlesztett szövegfelismerő, amely milliós nagyságrendű) az, amely megakadályozza, hogy minden rászoruló alkalmazásába vehesse azokat, és nem az eszközök teljes hiánya. Tehát nem az eszközök, speciális módszerek hiánya az az elemi szükséglet, amely alapvetően gátolja a fogyatékkal élők infokommunikációs fejlődését, előbbre jutását, felzárkózását az innovációkhoz, hiszen van számos jó és üdvözlendő módszertani kezdeményezés is e téren: pl. Azon kívül, hogy az egyes fogyatékkal élők érdekvédelmi szervezetei MEOSZ, SINOSZ, Egységes Módszertani Gyógypedagógiai Intézmények Módszertani Intézmények Országos Egyesülete stb. tagjai számára fejlesztéseket, programokat, lehetőségeket kínál, számos civil kezdeményezés is él.

 

Az egyik ilyen, gyógypedagógiai szempontú elemzés az értelmi fogyatékos gyerekek pszichés jellemzõiről, melyek fejlesztését hatékonyan támogathatja a rendszeres számítógéppel támogatott óravezetés. 

Forrás:itt
Itt kiemeltem néhány példát arra, hogy miben is lehetne a gyerekek és természetesen az ilyen speciáli igényű felnőttek segítségére a számítógéphasználat az oktatásban:

Jellemzők	Fejlesztési lehetőségek, módszerek
Lassabban fejlõdõ, vagy késõ nagy- és finommozgás, beszédfejlõdés, bizonyos fázisok kimaradhatnak	• Egérkezelés, rajzeszközök stb. – Finommozgások, vizuomotoros koordináció erõsítése • Mozdulatok és beszédmozgások koordinálása a képernyõn nyomon követhetõk • Egyszerű, rövid, világos utasítások jelenléte • Könnyen javítható, esztétikailag is megfelelõ kivitelezés
Gyengült kommunikációs képességek: szegényes szókincs, beszédértési, kifejezési nehézségek, nonverbális jelek észlelésének gyengesége	• Konkrét, egyértelmû utasítások megléte és alkalmazása • Több csatornás információáramlás • Kiemelés lehetõsége • Valamennyi típusú jel, jelzés vagy éppen ezek hiányának jelentésbefolyásoló, módosító hatása megfigyelhetõ, vizsgálható, pl. szituációs játékok keretében. • Újfajta, a tanulók számára igen vonzó, kommunikációs formák megismerése
Emlékezet, bevésés és felidézés nehezített, több ismétlést igényel	• Akárhányszor megismételhetõ bemutató, modell, cselekvés és feladatsor stb. • A lényeg kiemelhetõ • A sorrend felcserélhetõ • A gyakorlási idõk szabályozhatóak • Módszerek bõvülõ listájával változatosabb bevésés lehetõségei

…stb.

pl. Útmutató a vak gyermekekkel való integrált oktatáshoz.

És itt felmerül a differeciált, vagy integrált alapkérdése. A baj első körben az, hogy ha valaki esélyegyenlőségről hall, azonnal csak az akadálymentesítésre asszociál (egy mozgássérült esetében ez elég is). Dehát ez még édeskevés egy más jellegű fogyatékkal élő tanítása esetében.  Ami pedig még meghatározóbb, az a fogyatékosság formája. Úgy vélem, egy speciális igényű tanuló, csakis egy speciális igényeket kielégíteni tudó oktatási intézményben, egy speciális ismeretekkel rendelkező tanártól kaphatja meg azt a lehetőséget, hogy ő a maximumot tudja kihozni képességeiből. És igen, nagyon fontos az elfogadó attitüd, de elengedhetetlen az igényekhez mért speciális szaktudás is. Természetesen integrált órák, helyek, tevékenységek mindenképpen beiktathatók.

Sok esetben került az megállapításra, hogy nem eléggé felkészültek a pedagógusok az ilyen helyzetekre, amikor „mesteremberként egy nem szokványos mesterdarab” kerül a kezük ügyébe…De már a példánál maradva, egy regényíró nem feltétlenül tud jó verseket prezentálni…sőt, pedig mindkettő irodalom… Talán nem véletlen, hogy a speciális igénnyel rendelkezők számára „speciális tudással rendelkező” pedagógusokat, tanárokat képeznek. Az én barátnőm is gyógypedagógus és sokszor elámulok azon a kedvességen, türelmen, odafigyelésen, nyugalmon, amit ő sugároz. Biztos vagyok abban, hogy egy normál iskolában ezekre a gyerekekre, felnőttekre nem tudnának ennyi pluszenergiát, időt szánni, bármennyire is meglenne rá az akarat.

Végszóként hadd kanyarodjak vissza az írás elejére, a munkahelyem által szervezett fórumhoz. A tavalyi évben speciális kérés, kérdés, probléma merült fel a Strokon Átesettek Érdekvédelmi Szervezetének képviselője részéről. Az ő esetükben a betegségük következtében sérült az agyi beszédközpont, és így a beszédük szakadozott, sok esetben nehéz a megértése. Ez főként stersszhelyzetekben még fokozódik is. Nos, egy rendőrségi igazoltatás igazán jelenthet stresszt. Előfordult, hogy egy ilyen betegséggel küzdő esetében az intézkedő rendőr nem tudta megállapítani, hogy az intézkedés alá vont személy ittas, kábítószer hatása alatt van, vagy miért beszél olyan „furcsán”. Megoldási javaslatként felmerült, hogy minden érintett kapjon egy pici diktafont, amelyre röviden felveszik ennek okát, betegségének tüneteit, gyógyszereit stb. Ez más esetekben, pl. ha rosszul lenne is jó segítségül szolgálna számára. A végső kivitelezésből aztán megszületett egy A5-ös nyomtatott papírlap, amelyet elhelyeznek az igazolványban…ennyit az IKT (mégha a legtriviálisabb formájában is) a speciális igényűek szolgálatába állításáról…Hiába, itt is válság van.