Speciális szükséglet reflexió

Egyet kell értenem az egyik blogban megfogalmazottakkal: e heti témánkról mindenki kívülállóként nyilatkozik. Pedig, talán túlságosan is elvittük a témát egyetlen irányba és a fogyatékkal élők helyzetére, speciális igényeire és az érdekükben véghezvihető, lehetséges lépésekre szűkítettük le a diskurzust.  Természetesen ez az egyik, legnagyobb és fontos feladat e téren, amely, valljuk be némi anyagi háttérrel igazán eredményesen orvosolható volna (pl. speciális programok, számítógépek, oktatási eszközök, speciális tudású, hozzáértő oktatók stb.). Ám az esélyegyenlőségnek van egy nagyon „triviális” már-már túl hétköznapinak ható oldala is, amely a népesség jóval nagyobb hányadát érinti hátrányosan, és amely fölött nagyvonalúan átsiklottunk, mintha már nem is létezne: elég ehhez az esélyegyenlőségi törvény ide vonatkozó cikkelyét fellapozni. 

A 2003. évi CXXV. Törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról 8.§-a kimondja: ^a Hátrányos megkülönböztetés fogalmát és egyben tilalmát.

8. §Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt

a) neme,

b) faji hovatartozása,

c) bőrszíne,

d) nemzetisége,

e) nemzetiséghez való tartozása,

f) anyanyelve,

g) fogyatékossága,

h) egészségi állapota,

i) vallási vagy világnézeti meggyőződése,

j) politikai vagy más véleménye,

k) családi állapota,

l) anyasága (terhessége) vagy apasága,

m) szexuális irányultsága,

n) nemi identitása,

o) életkora,

p) társadalmi származása,

q) vagyoni helyzete,

r) foglalkoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama,

s) érdekképviselethez való tartozása,

t) egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője (a továbbiakban együtt: tulajdonsága)

miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne.

De néhány kommentben is megjelent a fogyatékkal élők kapcsán is, amikor pl. a kerekesszék mellett a babakocsival közlekedés lehetetlenségét hozták fel.

Mert azért itt pl. a szerényebb anyagi lehetőségekkel rendelkezők, az idősebbek, a férfi vagy nő „problematikája” ugyanúgy megfogalmazódik, és valljuk be, azért még máig élő problémaként van jelen. Valahogy úgy érzem e kérdésről olvasva, mint a folyamatosan napos időt mutató meteorológiai állomás, amely nem látja, hogy még mindig éjszaka van. Meglehet, hogy névlegesen majdminden munkahely egyenlő eséllyel fogad idősebb és fiatalabb, férfi és női munkaerőt, ám a felvételi eredményeket szemlélve, sok esetben itt is a férfiak felé húz a mérleg nyelve. Hiszen ők, ha fiatalok nem mennek el idővel szülni, ha kisgyermekük van nem ők maradnak otthon, ha beteg. Természetesen itt mindjárt felvetődik az életkor, családi állapot, anyaság stb. finoman fogalmazva, figyelembe vétele is. Ebben az "olvasatban" pedig már ugye sokkal jobban érintve vagyunk, mindenki nyakig benne van a "merítésben".

Ha kicsit belegondolok pontosan az én munkahelyem az, ahol szinte minden területen teljes mértékben biztosítva van az esélyegyenlőség a két nem szempontjából. Ugyanolyan esélyek, feltételek, követelmények mind a fizikai, mind a tárgyi tudást illetően. Bár, hogyha alaposabban górcső alá veszem a kérdést, talán kis pozitív diszkriminációt is felfedezhetek a nők javára a fizikai felmérések kapcsán, hiszen mind a szintidőket tekintve, mind az elvégzendő gyakorlatok számát tekintve kedvezőbbek a meghatározott követelmények. Ez egyébként az életkorral arányosan is csökken. Ám, hogy mégse legyen olyan rózsás a helyzet, a kinevezett osztályvezetőket, bűnügyi igazgatókat, vagy csak a főkapitányokat illetően talán csak minden húszból egy nő. Pedig a főiskolai, egyetemi végzettségeket tekintve a nők messze megelőzik a férfi kollégákat. Így akkor megvalósul az esélyegyenlőség, vagy…mit mond az elmélet, mit mutat a gyakorlat?

„Vegytiszta” esélyegyenlőségről csak abban az esetben beszélhetnénk, hogyha a szóban forgó személyek egy helységből (falu-város), egy társadalmi rétegből, egyfajta szülői hozzáállás mellett (lehetőség szerint támogató, inspiráló), egyneműként, és ami még szintén fontos egységes készségekkel és képességekkel rendelkezve kezdenék meg az adott tanulási folyamatot. (Ebben már született egy hasonló gondolkodású blog, mellyel e téren egyetértek.) Az attitüdöt azért nem tenném ide, mivel az majd ahhoz segíti hozzá az egyént, hogy az esélyből mit tud megragadni, mit tud saját javára, előbbre jutására fordítani. Ez az egyenlőségesdi természetesen megvalósíthatatlan fantazmagória…ennélfogva szerintem soha nem is tudjuk mindenki számára megteremteni az igazi esélyegyenlőséget. Csak törekedni tudunk és kell is rá, illetve az egyes jogszabályok segítségével az eleve hátrányban lévő csoportoknak egy kicsit faraghatunk a hátrányából, ám hogy azzal majd mit kezd, az  szintén az egyén felelőssége. pl. kisgyermekes anyukák négyórás foglalkoztatása, távmunka ami nálunk még korántsem annyira bevezetett módozat, és természetesen ezt segíthetné maga a távoktatás is. 

Eddig csakis az alapesélyek körében mozogtunk, szót sem ejtettünk a digitális esélyegyenlőség kérdéséről. 2006-ban a rigai nemzetközi miniszteri konferencián 32 európai vezető foglalt állást a digitális szakadék csökkentésének szükségessége mellett. A 2010-ig elérendő lisszaboni célkitűzések ezzel kiegészültek az esélyegyenlőség dimenziójában további célokkal. Az első és legfontosabb célkitűzés szerint meg kell felezni azt a szakadékot, amely a leszakadással fenyegetett csoportok (idősek, munkanélküliek, fogyatékkal élők) és a többségi társadalom között feszül. (Ez igazán érdekes kategorikus kijelentés volt számomra...és ki az, aki "megmérte" ezt a távolságot, és mennyi is az kb. 2 km? vagy tíz év?) A további célok a szélessávú lefedettség növelése – alapvető eszköz a hátrányos helyzetű régiókban élő emberek információs társadalommal kapcsolatos esélyegyenlőségének megteremtéséhez – és a kormányzati weboldalak teljes mértékű akadálymentesítésének, ergonomikus kialakításának elérése – ez elsősorban a leszakadással fenyegetett csoportok számára fontos.

Forrás itt

Nem véletlen az előbbi megfogalmazás „alapesélyek”, úgy érzem, valahol Maslow piramisa ide is illenék. Tehát amíg az alapszükségletek, a testi szükségletek (és itt azért a „szerényebb” anyagi lehetőségek óriási hangsúllyal jelennek meg) ki nem elégültek, értelmetlen a további, erre épülő szükségleteket erőltetni. Márpedig a digitális írástudás nem feltétlenül szükségszerű eleme a mindennapi, alapszükségleteknek. Nem volt véletlen a már többek által megtett megállapítás: a speciális igényűek esetében a digitális olló jóval nagyobb mértékben nyitott, éppen az előzőekből következik. Ennek leküzdése szintén jóval nagyobb probléma annál, hogy néhány speciális eszköz alkalmazása ezt megoldaná. Alapvető társadalmi beavatkozást, változást, elmozdulást követelne, amely azonban nem megy gyors ütemben, gondoljunk csak arra, hány kérdésben sikerült tökéletes társadalmi konszenzusra jutni és abból következően cselekedni is? Lehet, hogy a problémát világosan látjuk, az már körvonalazódott mindenki számára, a megoldást azonban egészen bizonyosan sokan, rengetegféleképpen látják.

Végezetül, teljesen eretnek gondolatokat fontolgatok felhozni a téma kapcsán…tudom, sokan lesznek, akik „megköveznének” miattuk, ám úgy érzem azért érdemes elgondolkodni rajtuk.

Bár az esélyegyenlőség igazán fontos kérdése az életünknek, vajon egészen biztosan csak ilyen formában van rá szükségünk? Végeredményben az esélyegyenlőség is azt a célt kell, hogy szolgálja, hogy az ember (és itt aztán teljesen mellékes, hogy férfiről vagy nőről, öregről vagy fiatalabbról van szó) megelégedett és boldog lehessen a munkája, tevékenysége, családja stb. által, ahol tökéletesen kibontakoztathatja tehetségét, kvalitásait. Csak azt szeretném felvillantani, hogy bizonyosan ugyanolyan esélyegyenlőség kell a férfiaknak és a nőknek egyaránt, hiszen nem véletlenül vagyunk férfiak és nők. Rengeteg felmérés, kutatás, vizsgálat foglalkozik azzal a kérdéssel, vajon mi tenné a férfiakat, nőket elégedetté, mi által éreznék úgy, hogy boldogok?

Igen, teljesen egyetértek azzal, hogy mindenkinek ugyanolyan lehetősége legyen az életében az irányítást fenntartani, tehát „mindenki lehessen a saját szerencséjének kovácsa…”, ugyanolyan eséllyel állhasson minden kihívás előtt. Ám azokon a bizonyos helyeken legyenek a nők, és azokon a másik bizonyos helyeken legyenek a férfiak pozitív diszkrimináció „áldozatai”! Talán így az egyének elégedettségszintje óriásit javulhatna. És, hogy ki hol és milyen „esélyegyenlőségebbre” vágyik, ezt az egyének szintjén lefolytatott felmérés feladata tisztázni…jól van, tudom, most ébredjek fel, mert nedves lett a kezem….

Elektronikus tanulási környezetek ergonómiája

Az emberközpontú műszaki kialakítás „virtualizálását”, e-learning oktatási környezetekbe alkalmazandó, igazán speciális szempontjait ismerhettük meg az előadásból. Talán már majdnem mindenki tisztában van az olyan triviális ergonómiai előírásokkal, hogy milyen széken, milyen megvilágításban, milyen szögben a monitortól és milyen ülésszögben ajánlott elhelyezkedni, hogy ne legyen az emberi anatómiára, idegrendszerre káros a munkavégzés, tanulás módja. Ám itt ezt továbbgondolva, kiegészítve, az elektronikus tanulási környezetek nézőpontjával kibővítve hallhattuk, amelyben az ergonómia kapcsolódó tudományterületei az anatómia, biomechanika, antropometria, fiziológia, pszichológia.

Egy kis mellékes, de érdekes megjegyzés az a magyarázat, amelyben a webergonómiát mint „virtuális lakberendezést” aposztrofálták. Ezen értelemben ez nem más, mint online lakberendezés. Ahogyan gondosan ügyelünk egy-egy konyha, hálószoba vagy akár nappali berendezésére, legalább ennyire érdemes odafigyelni arra, hogy harmonikusan, ergonomikusan rendezzük el például saját "online környezetünk", akár tanulási-oktatási tevékenységünk tartalmát is. Ha jól sikerült az online lakberendezés, a vendégek garantáltan jól érzik majd magukat, és többször benéznek majd weboldalunkra, ahol már teljes hatékonysággal arról „mesélhetünk” a látogatóknak, amiről akarunk. (A webergonómia tehát úgy definiálható, hogy a felhasználók képességeit figyelembe véve alakítjuk a weboldalt, kényelmes böngészést biztosítva számukra. A felhasználóbarát tervezés, megvalósítás története során mostanra olyan részterületekig is elért mint pl. webdesign, webergonómia,  közösségi médiahasználat,  keresőmarketing,  email marketing.) Tehát igazán hatékonyan a profitnövelésben való felhasználás terén is kamatoztathatók ezen ismeretek. Egy-egy lakás azonban nem csak ergonomikus kell legyen, hanem használható is. Hiszen mit ér egy jól felszerelt konyha, ha nincs benne hűtő, vagy éppen sütő?  Ezen oknál fogva kell alaposan megtervezni, átgondolni az oda beépítendő eszközök és alkalmazások sorát.

Az ergonómia általában két fő alapkomponenssel meghatározható:

• Hatékonyság – azaz egy termék megfelelő és kényelmes használata, a tervező által segítve
• Használhatóság – az eszközök és lehetőségek igazítása a felhasználók igényeihez. Kényelmes használat, amely nem rontja a pszichés állapotot és nem terheli az idegrendszert, és persze fontos a biztonság, amely megvédi a felhasználót a negatív hatásoktól.

Itt pedig az ember-gép-környezet olyan optimalizált együttműködését értjük, amelyben a maximális biztonság mellett, a maximális hatékonysággal érhetjük el célunkat (legyen az tanulói, vásárlói, oktatói, eladói vagy egyéb) a környezeti céloktól függetlenül is tökéletesen működő használhatóság alapelvével.

Ebben a folyamatban alapkövetelményként jelenik meg, hogy a kialakítás, tervezés során ajánlatos bevonni a felhasználókat, mintegy kontrollcsoportot kialakítva, kísérletezve és így megtalálni a számukra, a felhasználók számára legoptimálisabb megoldást. Nagyon fontos, hogy kinek készítjük azt az oktatóanyagot, weblapot, honlapot stb., hiszen ugyanaz a felület a különböző felhasználók számára teljesen eltérő módon jelenik meg. Nem is beszélve arról, hogy ez a hozzáállás a használat közben módosulhat is. Az előzetesen felmért használhatósági faktorok (usability factors): pl. tevékenység gyorsasága, tévesztések száma, hibajavítás lehetőségi, tanulhatóság, megjegyezhetőség és egyáltalán, a felhasználó megelégedettsége a rendszerrel alapján aztán korrigálni, javítani, tökéletesíteni lehet a felületet. Amely lépés nagyon megéri, főként azon esetekben, amelyben a környezet villámgyorsasággal szipkázhatja el a versenytársak hasonló, ám jóval „ergonomikusabb, felhasználóbarátabb” felületeire az érdeklődőket.

Steve Krug  2. webergonómiai törvénye szerint: „Nem számít, hogy hányat kell kattintanom, ha egyetlen klikkelés sem igényel fejtörést.”  (Steve Krug: Ne törd a fejem)

Elektronikus tanulási környezetek ergonómiája

Speciális terület ezen belül az elektronikus tananyagok ergonómiája.

Az elektronikus tanulási környezettel szembeni elvárások ugyancsak a használhatóság, hatékonyság, hatásos környezet és persze abszolút akadálymentesség..

A használhatóság, hatékonyság tehát itt is alapkövetelmény, amelyben a tanulási folyamatnak való megfelelés, a tanulási folyamat és információáramlás, instrukciók, visszajelzések, egyszerűség, átláthatóság fontos szerepet játszik. Betartandó szabály többek között: információk csoportosítása, túlzás nélküli kiemelések, szöveg minimalizálása, vizuális elemek optimális mértékű használata stb. Ez azt is jelenti, hogy néha a „kevesebb több”, tehát a zsúfolt tartalmak itt sem eredményesek, illetve az egyes linkek, adatok a már előzőleg megszokott módon kerüljenek közlésre és ne folyton új és újabb módon. Vagyis, ha már kék színnel vagy piros szövegbuborékkal szokták meg, abban ne legyen változtatás. Ez amiatt is fontos, hogy a hatékonyságból veszítünk, amennyiben a design folyton változik, hiszen a felhasználónak a felület folyamatos újratanulását kell elvégeznie.

Az is fontos, hogy a felületen ne helyezzünk el más tartalmakat, csak a tanulással, tananyaggal összefüggőket, hiszen akkor a figyelem megtörik.

Mivel az elektronikus tanulási környezetekben a tanári visszajelzés nem egyértelmű, legtöbbször nem azonnalos fontos, hogy legyen visszajelzés a tevékenységről, legyen lehetőség az önellenőrzésre esetleges interakciók formájában.

És természetesen elengedhetetlen, a „Design for All”, a speciális igényű felhasználók számára kialakított megoldások is. A tökéletes hatékonyság elérésében rengeteg, gyakorlati tanács áll már rendelkezésre pl. navigációs eszközök, 3D-s reprezentációk, halszem perspektívák, amelyek a felkínált tartalomban is segítenek az eligazodásban; fontos a következetes képernyőfelosztás, zsúfoltság elkerülése, szöveg olvashatósága (kontrasztokra ügyelni kell); hang zavaró is lehet.

Most nézzük a témát konkrétan a meghatározott feladat szempontjából:

1.         Melyek az elektronikus tanulási környezetet jellemző legfontosabb használhatósági/ergonómiai tulajdonságok?

Az elektronikus tanulási környezetek ergonómiailag több szempontból kerülhetnek vizsgálat alá,

I. munkakörnyezet fizikai-fiziológiai kialakítása: talán ez a legelső és legalapvetőbb, annak elérésében, hogy teljes elmélyültséggel tudjunk dolgozni, tanulni, mert mindehhez nyugodt, kényelmes, fizikailag is komfortos körülmények kellenek, amelybe természetesen beletartoznak az egyén antropometriai meghatározottságai alapján kialakított munkaállomás is: az adott egyén számára  megfelelő magasságú, állítható, dönthető szék, lábtartó, monitor, annak mérete, dőlésszöge, távolsága, fényereje, klaviatúra formája, helye, a kéztartást befolyásoló elhelyezése  stb. Tehát itt az emberi anatómia, amtropometria, fiziológiai és biomechanikai jellemzőinek fizikai tevékenységhez való viszonya áll a középpontban – munkapozíció, ismétlődő mozgások, munkához kapcsolódó izom- és csontrendszeri rendellenességek, biztonság és egészségesség. Itt fontos megemlíteni, hogy a munkakörnyezet tervezésénél el kell különíteni az anatómiai jelleget, amelyben a felhasználók egységesek, az antropometriától, hiszen minden ember más kar-, láb-, sbt. méretekkel rendelkezik.

Ide tartozik a klíma, zaj, rezgés, színek lehető legoptimálisabb beállítása. Fontosak a fiziológiai szempontoknál pl. az elfogadható fizikai terhelés is. Hiszen amennyiben külső, zavaró körülmények folytán a figyelem, a koncentráció megtörik, lehetetlenné válik, a tanulási folyamat is sérül, megszakad.

II. munkakörnyezet kognitív szempontú kialakítása: Ugyancsak elsődleges a tananyag és felhasználó közötti kognitív megfelelés, a felhasználói felületek legoptimálisabb megtervezése is. Ennek figyelemmel kell lennie az emberi információfeldolgozás és a döntéshozás képességére, amelynek alapvetően meg kell jelennie a felhasználói felületek tervezésénél, egészen pl. a redundancia, vagyis a szükséges és tényleges információmennyiség arányáig . Tehát a mentális folyamatok memória, észlelés, motorikus válaszok hogyan hatnak az interakciókra és a rendszer más összetevőire pl. emberi megbízhatóság, mentális munkaterhelés, stressz.

Összefoglalva: legyen átlátható, hatékony a tanulásra kialakított, felhasznált felület

a tanuló legyen motivált a tevékenységben (és ennek javítására a tevékenység közben is legyen mód)

legyen megfelelően szervezve a tanulási folyamat, a tartalom, illetve az irányítás megfelelően legyen alakítva.

2.         Kell-e különbséget tennünk e tulajdonságok fontosságát illetően aszerint, hogy milyen elektronikus tanulási környezetre értelmezzük ezeket a tulajdonságokat? (kontakt/online eszközökkel támogatott kontakt/blended learning/távoktatás)

 Nézzük legelőször mit is jelentenek a különböző oktatási formák:

1.                  kontakt: tanuló és oktató egy időben, egy térben van jelen

2.                  online ezközökkel támogatott kontakt: az oktatási folyamat szereplői még mindig egy időben és egy térben vannak, de már pl. fejlesztő számítógépes programokat alkalmazva

3.                  blended learning: a kontakt oktatás mellett folyik egy online tanulási folyamat, tevékenység is

4.                  távoktatás: virtuális, online környezetben megvalósuló tanulási, oktatási forma

Úgy gondolom abszolút megfelelés van a különböző tanulási környezetek szempontjából abban, hogy az emberi tulajdonságok, amelyben a képességek mellett meg kell jelenjenek a korlátok is, figyelembe vételével tervezett munkakörnyezet mindegyik esetében jobb teljesítményt, hatékonyabb tanulást, munkavégzést, magasabb nívót eredményez.

Azonban a tanulási környezetek, illetőleg a személy által abban használt, alkalmazott terek, online eszközök, módszerek ergonomikus kialakításában nem igazán lehet fontossági sorrendeket felállítani, itt minden mindennel összefügg. Ebből a szempontból nem lehetséges, nem szabad hierarchiát felállítani a fizikai, és kognitív ergonómiai szempontok között. Tehát arra gondolok, hogy a kontakt oktatási formánál egyértelmű a környezet ergonómiájának óriási befolyásoló szerepe, ám ott is alapvető az oktatásra szánt tananyag ergonómiájának, a tanár  fellépésének és az esetlegesen alkalmazott elektronikus eszközök pl. interaktív tábla által közvetített tartalmak ergonómiájának tökéletesítése. Egy online eszközökkel támogatott kontakt, vagy egy blended learning tanulás esetén is fontos, hogy az osztálytermekben viszonylag nyugodt körülmények, fényviszonyok, kényelmesebb ülést, írást, számítógéphasználatot szolgáló körülmények legyenek, de éppen ilyen nagy fontosságú az is, hogy a használt online programok, az ott megjelenő interakciók ugyanúgy figyelembe vegyék a „human factors” által meghatározott szempontokat.

A távoktatás esetében annyival könnyebb dolgunk van, hogy a fizikai környezet kialakításában maga a közreműködő tanuló az illetékes, és ő maga tudja legoptimálisabban berendezni saját munkakörnyezetét, (amennyiben persze otthonából csatlakozik) ezzel a lehető legideálisabb körülményeket biztosítva saját magának.

Ám az előbb említett circulus vitiosus, tehát hogy minden mindenre hat és viszont, itt is érvényes. Amennyiben az optimális, otthoni, antropometriai szempontoknak maradéktalanul megfelelően kialakított munkakörnyezetben tanuló személy gyermeke hisztijével zajt és feszültséget teremt, lehet ott a világ legszisztematikusabban összeállított online tananyagát bevetni, bizonyos, hogy nem lesz igazán hatékony. Ugyanígy, amennyiben egy nehezen érthető, logikátlan, kusza felülettel megszerkesztett, a szoftverekben félrevezető piktogramokat alkalmazó tananyaggal kerül szembe a felhasználó, bármilyen kényelmesen, ergonomikusan kialakított tanulási körülményeket teremtett is magának, a folyamat nem lesz hatékony, sőt a használhatóság is megkérdőjelezhető.

Speciális szükséglet és információs társadalom...

 Ennél jobb időpontban nem is lehetett volna ezzel a témával foglalkozni, hiszen május 5-e a világnapja!

Május 5 világszerte az Egyenlő Esélyek Napja Ezen a napon a Fogyatékos Emberek Világszervezete Európai Régiójának kezdeményezésére kontinensünk számos országában a fogyatékosokkal foglalkozó szervezetek önkéntesek és maguk az érintettek is rendezvényekkel ünneplik az Esélyegyenlőség Napját. Ez a nap a fogyatékosság tudat napja az egyenlő jogokért. Az Esélyegyenlőség Világnapját a Független Életért nemzetközi szervezet hozta el Magyarországra.

Számtalan egyesület, oktatási, kulturális intézmény szervez e napon rendezvényeket, fórumokat, fesztiválokat, amellyel a kérdés fontosságára szeretnék felhívni a figyelmet. Nem kell messze mennem, saját munkahelyemen én vagyok már sokadik éve e fórumnak a szervezője. A Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság a fogyatékkal élő személyek jogainak rendőrségi eljárásokban történő érvényesítéséről, és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 4/2004. (II. 19.) ORFK intézkedés alapján tesz eleget ezen kötelességének. Az évek folyamán úgy tapasztalom, hogy az egyes szervezetek, és azok képviselői, akik az esetek 80%-ában maguk is fogyatékkal élnek ugyanúgy felzárkóznak, igyekeznek megfelelni az IKT eszközök fejlődésének, mint egészséges társaik. Már nem levelezés útján, de nem is fax-on kommunikálunk, hanem emailen, egy kattintás és minden információ birtokában vannak. A Vakok és Gyengénlátók megyei szervezetének jogi képviselője maga is egy vak fiatalember, aki nemcsak humorával, rátermettségével, de digitális írástudásával is elképesztett. Tudom persze, hogy nagyon ingoványos és nehéz terület ez, hiszen számos egészséges gyerek, felnőtt sem tud lépést tartani a kihívással, és a felvetett Prensky „digitális bennszülöttje”  egyáltalán nem egyértelműen a beleszületéssel determinálódik. Hiszen rengeteg olyan egészséges fiatal él közöttünk, aki bár beleszületett, egyéb okoknál fogva egyáltalán nem viseli magán a meghatározott bennszülött-jellemzőket. Ugyanakkor szülessen bár fogyatékkal valaki, válhat belőle eminens digitális bennszülött, csak a megfelelő eszközigényt kell kielégíteni körülötte. 

 

  De itt azért vissza kell térnem egy kicsi a napjainkban még legalapvetőbb problémára a fogyatékkal élők esetében, tehát az egyes helyek, épületek megközelíthetőségére gondolok. Az én munkahelyem fizikai akadálymentesítésekor csak az adaptív jellegű kerülhet szóba. Sajnálattal kell azonban megállapítani, hogy az általam szervezett fórum helyét mindenképpen az udvar hátsó részében elhelyezkedő tanteremben kellett meghatározni, mivel a többszáz éves épületben (amely apácazárdától, börtönig minden funkcióban működött) az egészségeseknek is nehéz a közlekedés. Ám az átalakítás horribilis összegére remény sincs. A preventív szemléletű épülettervezés terén már vannak előremutató kezdemények, ám talán itt is inkább a funkciótól függ az ilyen jellegű gondolkodás. Az azonban bíztató, hogy egyes egyetemeken kifejezetten építészeknek, műszaki szakembereknek szerveznek ráépülő képzéseket akadálymentesítés  preventív, és utólagos betervezésének oktatására, szakmérnöki végzettséggel (pl.BME).

A speciális igényűek esetében a digitális olló jóval nagyobb mértékben nyitott, és bizony ennek oka az a bizonyos „hozzáférési típusú”. És már itt is vagyunk megint a finanszírozás kérdésénél, a sok esetben megoldhatatlan problémánál. Elsősorban az eszközök ára (pl. a vakok és gyengénlátók számára kifejlesztett szövegfelismerő, amely milliós nagyságrendű) az, amely megakadályozza, hogy minden rászoruló alkalmazásába vehesse azokat, és nem az eszközök teljes hiánya. Tehát nem az eszközök, speciális módszerek hiánya az az elemi szükséglet, amely alapvetően gátolja a fogyatékkal élők infokommunikációs fejlődését, előbbre jutását, felzárkózását az innovációkhoz, hiszen van számos jó és üdvözlendő módszertani kezdeményezés is e téren: pl. Azon kívül, hogy az egyes fogyatékkal élők érdekvédelmi szervezetei MEOSZ, SINOSZ, Egységes Módszertani Gyógypedagógiai Intézmények Módszertani Intézmények Országos Egyesülete stb. tagjai számára fejlesztéseket, programokat, lehetőségeket kínál, számos civil kezdeményezés is él.

 

Az egyik ilyen, gyógypedagógiai szempontú elemzés az értelmi fogyatékos gyerekek pszichés jellemzõiről, melyek fejlesztését hatékonyan támogathatja a rendszeres számítógéppel támogatott óravezetés. 

Forrás:itt
Itt kiemeltem néhány példát arra, hogy miben is lehetne a gyerekek és természetesen az ilyen speciáli igényű felnőttek segítségére a számítógéphasználat az oktatásban:

Jellemzők	Fejlesztési lehetőségek, módszerek
Lassabban fejlõdõ, vagy késõ nagy- és finommozgás, beszédfejlõdés, bizonyos fázisok kimaradhatnak	• Egérkezelés, rajzeszközök stb. – Finommozgások, vizuomotoros koordináció erõsítése • Mozdulatok és beszédmozgások koordinálása a képernyõn nyomon követhetõk • Egyszerű, rövid, világos utasítások jelenléte • Könnyen javítható, esztétikailag is megfelelõ kivitelezés
Gyengült kommunikációs képességek: szegényes szókincs, beszédértési, kifejezési nehézségek, nonverbális jelek észlelésének gyengesége	• Konkrét, egyértelmû utasítások megléte és alkalmazása • Több csatornás információáramlás • Kiemelés lehetõsége • Valamennyi típusú jel, jelzés vagy éppen ezek hiányának jelentésbefolyásoló, módosító hatása megfigyelhetõ, vizsgálható, pl. szituációs játékok keretében. • Újfajta, a tanulók számára igen vonzó, kommunikációs formák megismerése
Emlékezet, bevésés és felidézés nehezített, több ismétlést igényel	• Akárhányszor megismételhetõ bemutató, modell, cselekvés és feladatsor stb. • A lényeg kiemelhetõ • A sorrend felcserélhetõ • A gyakorlási idõk szabályozhatóak • Módszerek bõvülõ listájával változatosabb bevésés lehetõségei

…stb.

pl. Útmutató a vak gyermekekkel való integrált oktatáshoz.

És itt felmerül a differeciált, vagy integrált alapkérdése. A baj első körben az, hogy ha valaki esélyegyenlőségről hall, azonnal csak az akadálymentesítésre asszociál (egy mozgássérült esetében ez elég is). Dehát ez még édeskevés egy más jellegű fogyatékkal élő tanítása esetében.  Ami pedig még meghatározóbb, az a fogyatékosság formája. Úgy vélem, egy speciális igényű tanuló, csakis egy speciális igényeket kielégíteni tudó oktatási intézményben, egy speciális ismeretekkel rendelkező tanártól kaphatja meg azt a lehetőséget, hogy ő a maximumot tudja kihozni képességeiből. És igen, nagyon fontos az elfogadó attitüd, de elengedhetetlen az igényekhez mért speciális szaktudás is. Természetesen integrált órák, helyek, tevékenységek mindenképpen beiktathatók.

Sok esetben került az megállapításra, hogy nem eléggé felkészültek a pedagógusok az ilyen helyzetekre, amikor „mesteremberként egy nem szokványos mesterdarab” kerül a kezük ügyébe…De már a példánál maradva, egy regényíró nem feltétlenül tud jó verseket prezentálni…sőt, pedig mindkettő irodalom… Talán nem véletlen, hogy a speciális igénnyel rendelkezők számára „speciális tudással rendelkező” pedagógusokat, tanárokat képeznek. Az én barátnőm is gyógypedagógus és sokszor elámulok azon a kedvességen, türelmen, odafigyelésen, nyugalmon, amit ő sugároz. Biztos vagyok abban, hogy egy normál iskolában ezekre a gyerekekre, felnőttekre nem tudnának ennyi pluszenergiát, időt szánni, bármennyire is meglenne rá az akarat.

Végszóként hadd kanyarodjak vissza az írás elejére, a munkahelyem által szervezett fórumhoz. A tavalyi évben speciális kérés, kérdés, probléma merült fel a Strokon Átesettek Érdekvédelmi Szervezetének képviselője részéről. Az ő esetükben a betegségük következtében sérült az agyi beszédközpont, és így a beszédük szakadozott, sok esetben nehéz a megértése. Ez főként stersszhelyzetekben még fokozódik is. Nos, egy rendőrségi igazoltatás igazán jelenthet stresszt. Előfordult, hogy egy ilyen betegséggel küzdő esetében az intézkedő rendőr nem tudta megállapítani, hogy az intézkedés alá vont személy ittas, kábítószer hatása alatt van, vagy miért beszél olyan „furcsán”. Megoldási javaslatként felmerült, hogy minden érintett kapjon egy pici diktafont, amelyre röviden felveszik ennek okát, betegségének tüneteit, gyógyszereit stb. Ez más esetekben, pl. ha rosszul lenne is jó segítségül szolgálna számára. A végső kivitelezésből aztán megszületett egy A5-ös nyomtatott papírlap, amelyet elhelyeznek az igazolványban…ennyit az IKT (mégha a legtriviálisabb formájában is) a speciális igényűek szolgálatába állításáról…Hiába, itt is válság van.

Reflexió - "felnőttképzési jó gyakorlat...-ok" II.

OK… és minden rendben?

A források szerint UNESCO használta 2002-ben először az OER (Open Educational Resources), azaz a szabadon hozzáférhető oktatási források, magyar mozaikszóval: SzOF) kifejezést. A nyílt oktatási ötlete, maga sem egy őségi kezdeményezés, 2007. nem volt túl régen (OECD a tudás ingyenes elterjesztése) ám számtalan oktatási intézményben került mára alkalmazásba, főként felsőoktatási és felnőttoktatási intézményekben. Izgalmas és igazán hatékony, hiánypótló lehet e téren az Afrikai Virtuális Egyetem: (http://www.avu.org). Mint ahogy nagyon üdvözlendő nyitott oktatási intézményeket láthattunk az előadásban is, csak kérdéses, hogy az egyes tandíjakat kik is tudják megfizetni…akkor meg már az esélyegyenlőség világítótornya kicsit olaszossá fog válni, tehát megdőlni látszik. De ez egy más kérdés.

Talán fogalmazhatunk úgy, hogy sajnos a szemléletváltozás viszont egyáltalán nem ment végbe olyan nagymértékben, mint a felhasználható IKT eszközök repertoárjának bővülése. Sőt az e terület „mozdonypedagógusai” (Báthory Zoltán) sem sokasodnak olyan arányban, amennyire az a tanulók szempontjából üdvözlendő lenne, ahogy azt „hallhattuk” Ollé tanárúrtól az e témában februárban megszervezett konferencián. Itt megállapításra került, hogy nehéz dolguk van a tanároknak, akik néha tévesen is értelmezik ezen oktatási forma, IKT eszközhasználat megvalósulását (jó példa volt a megemlített felmérés eredménye, ahol a tanárok azt gondolták magukról, hogy gyermekközpontúak, de az adott válaszaik mást mutattak). Másrész azért is van nehéz dolguk a gyakorlati alkalmazhatósággal, mert a rettentő gyors technikai fejlesztéseknek, új és újabb IKT eszközök megalkotásának köszönhetően a jó szakmai gyakorlatoknak idejük sincsen kialakulni, már váltani szükségeltetik. (Ezért is van óriási jelentősége a zsűri által az egyebek mellett, az „info-kommunikációs technológia újszerű oktatási alkalmazásának elterjesztéséért” Ollé János részére odaítélt SULINETWORK díjnak, melyhez ezúton is gratulálunk!)

Ám hol vagyunk mi még az internetes kampusok működésétől, amelyek Franciaországban már tíz évvel ezelőtt "vígan" működtek?  (Kovács Ilma: Nyitott képzés és távoktatás Franciaországban 2007.) De kanyarodjunk vissza „véres valósághoz”, a mai gyakorlathoz, a „mi” gyakorlatunkhoz.

Nos, talán a legimpulzívabb hetet éltük át a csoportban, pedig már kézzel fogható a fáradtság letaglózó, nyomasztó szörnyűsége is. Igen, a legtöbb blogban benne foglaltatik ez a megállapítás. De amikor saját magáról, a munkájáról, tevékenységéről, hozzáállásáról kap minősítést az ember, az mindig felvillanyozza, felrázza és csoport esetében, egy kicsit fel is paprikázza a hangulatot.

A feladatok szorító, folyton sürgető, idegőrlő meghatározottságában töltött hetek vége felé, bár az összesítő táblák alapján nem maradtunk túl sokan, mégis sokféleképpen vélekedünk a konnektivista valóságról. Vannak, akik úgy érzik, többet, jobban, szebben és előbbrevivőbben teljesítettek, ők az igazi húzóerő, vannak, akik a teljesítendő tweetek számát határoznák meg máshogyan, vannak, akik több és más jellegű, külső beavatkozást vártak volna el.

Egyben azonban mindenképpen közös a konklúzió: mindenki úgy gondolja, nagy hiba lett volna ebből kimaradni! Így utólag visszatekintve óriási tudásmennyiségtől estünk volna el, ha nem dolgozzuk keményen végig a heteket: mind tematikus, mind eszközhasználati téren.

Több helyen felmerült a blogokban, az előadásban is, a „korrekt-konnekt”, a csoporton belüli zárt csoport feladata, küldetése is. Vegyes érzésekkel olvastam már a belépésre felszólítást is, már amiatt, hogy külön kiemelésre került, hogy a tanárok nem láthatnak bele a kommentekbe. Sajnos nem vagyok egy „spartacusi jellemű” ember, ezért úgy döntöttem, hogy amit a tanárnak „személyesen”, nem mondanék el, azt máshol sem fogom megtenni…szóval végül kimaradtam , lehet, hogy bánhatom. Mindenesetre a nagy visszhang mögött biztosan érdekes történések rejlenek.

Megdöbbenéssel olvastam csoporttársaim írásaiban, hogy akikre igazán, de jó értelemben véve irigységgel néztem a lenyűgöző, professzionalista IKT eszközhasználatuk miatt, még közülük is többen a hetek alatt, néhányszor elgondolkodtak azon, hogy vajon végig tudják-e csinálni. Bár végül is, a virtuális életünk mellett nekik is, mindenkinek van egy „igazi” is, várakozó férjjel, baráttal, éhes gyerekekkel, törődésre váró szülővel. Szóval az idő, az időtényező nagy úr: tudom, hogy nem szabad, megkülönböztetéssel élni a nappalis és a levelezős hallgatók között, viszont itt azért érdekes, hogy arányaiban a levelezősök többen végigcsinálták és végigdolgozták ezt a kurzust (ezt a két kurzust), pedig nekik a most háttérvilágként működő munkahely-család is teljes embert kívánna.

Többekben felmerült, hogy lehetséges, életképes, produktív lenne-e egy kötöttségektől, számszerű feladatmeghatározásoktól mentes, konnektív csoport. Ha Zsolt eszmefuttatására gondolok mindenképpen. De természetesen az már valami teljesen más lenne.

Talán csak abban volt osztatlan egyetértés a csoporttagok között, hogy „pozitív”, külső motivációként ítélték meg az összesítő táblák jelenlétét, „demoklész kardjaként” a csoport fölött függését. Ugyanakkor többen sérelmezték, hogy az OK és OK között különbségek lehetnek. Szóval az egyik OK jobb a másik OK-nál. Véleményem szerint ez teljesen természetes, hiszen az egyik ember sem olyan, mint a másik, egy hagyományos, kontakt oktatási folyamat, hagyományos feleltetésénél sem pontosan olyan az ötös és a másik ötös. Csak az bizonyos, hogy az arra az anyagrészre vonatkozó, meghatározott tudásmennyiség mindegyikben szerepel. De ettől még az egyik lehet briliáns előadás, sok pluszinformációval megspékelve, a másik pedig a minimum ötös-tudás. Ám a mi esetünkben teljesen kiiktatódhat a szubjektív faktor is, hiszen személyes ismeretség abszolút hiányában ez fel sem merülhet. Végül pedig a szummatív értékelésnél, mindenképpen meg fognak jelenni ezek a különbségek a beírt jegyekben.

Szóval, összefoglalásként, konklúzióként, és természetesen az összes csoporttársam és közreműködő előtti főhajtásként leszögezném, hogy ez (bár még egy hét hátra van belőle) „jó mulatság, férfimunka volt”…amiben egy kicsit meg is haltunk néha, újraélesztettek bennünket a kommentek, de kitörölhetetlenül változtunk meg mindannyian és kaptunk annyi új tudást, gyakorlati ismeretet is, amennyit ritkán lehet összeszedni egy közoktatási keretrendszeren belül indított kurzuson….és hogy néha nem úgy sikerültek a tweetek, a blogok, az egyéb feladatok, ahogyan megálmodtuk és szerettük volna…? Igen, ez az élet más területén is így van: egyszer fenn, egyszer lenn. De mi ezt a tudást, tapasztalatot, különleges közös élményt, új szemléletmódot már  sajátunkká tettük, beépítettük és vihetjük, építhetjük tovább és tovább, csak rajtunk múlik, hogy égig érő, virtuális palotát varázsolunk belőle, vagy megelégszünk egy egyszerű kalyibával…

Ehhez kívánok minden közreműködőnek jó utat és eredményes építkezést!

                                                                                                                               

Motiváció-aktivizálás-megerősítés

“Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni.” (Helen Keller)

Az előadás legelső gondolata volt, hogy „az információtudományban és pl. a konnektivizmusban óriási változások mennek végbe egy év alatt…” –de a gyerekek,felnőttek ugyanolyanok maradtak, a rájuk való hatás, befolyásolás (természetesen csak pozitív, előrevivő értelemben) pedagógiai, pszichológiai, didaktikai elemei ugyanazok.

Már a kezdetek kezdetén is –úgy az alsó első felében- tudtam, hogy vannak jó tanárok és vannak rossz tanárok, és ez nem azt jelentette, hogy rossz emberek lettek volna, csak amit tudtak, azt nem tudták hatékony, befogadható, inspiráló módon átadni…Márpedig szerintem minden oktatási folyamatnak, formának, akár látom a tanárt és, a szemébe nézhetek, akár csak a hangját hallom vagy utasításait  olvasom,  ez kell, hogy a célja legyen: a tanuló végül is, mindegy milyen eszközt alkalmazunk, tanulja meg a tananyagot. Természetesen a legfontosabb tényezője e folyamatnak ismételten a tanár személye, személyisége, módszerei, fellépése (és itt persze a konnektivizmus tengerében azt jelenti, hogy néha behajózik egy-egy feladat, utasítás, intelem, korrekció, inspiráció, kiigazítás elejéig a kikötőbe, ahol a tanulók élnek).

E folyamatnak alapelemeként kell értékelni a motivációt. A motiváción belül ismeretes annak hármas felosztása , amelyben a drive az, ami a tevékenységért, tevékenykedtetésért alapvetően felel: ez tulajdonképpen pszichológiai értelemben a „szükséglet, a tevékenységszükséglet jelentése”. Ebben az értelemben hajtóerőt jelent, amely előre viszi, mintegy hátulról tessékeli, űzi az embert egy feladat elvégzésében. Mint egy jó feleség, aki folyton suttogja férje fülébe, hogy „apukám, fűnyírás…”.  Szóval nem mutatja meg, hogy hogyan is hajtsa végre, csak erőt, energiát, késztetést ad a feladathoz. Pontosan ezt a „suttogást” valósítja meg a konnektivizmusban a facilitátor is. Itt pedig még egyértelműbb a Báthori féle didaktikai hármas egység, amelyben a motiváció, aktivizálás, megerősítés egységként kell, hogy megjelenjék.

Szóval úgy kell „suttogni a fülekbe”, hogy az izgalmas, mozgalmas, érdekes legyen. Már elhangzott, hogy a távoktatásban résztvevők motivációs szintjét sokszor túlértékelik. Tehát náluk is fontos a megfelelő motiváció, amelyben nagyon hatékony elem a feladatokkal való manipuláció, az eltérő módszerek alkalmazása. Fontos, hogy változatos legyen a végzendő tevékenységek köre. Nagyon tetszett a  „motiváció gomb” az emberen ötlete, amit  fel tudunk tekerni…lehet, hogy a következő fejlesztések közé érdemes lenne felvenni.

Maga az oktatási tartalom az, amivel még lehet motiválni. Ezt sokszor félreértelmezik, és úgy gondolják, hogy akkor csak azt szabad tanítani, ami a tanulót érdekli, inspirálja.  Nem, az oktatási tartalmat mindenképpen meg kell tartani, hiszen ennek elsajátítása a cél. De olyan oktatási tartalom köré kell építeni az oktatást, ami a tanulót érdekli. Ebből nem hagyhatjuk ki a kevésbé izgalmas részeket sem. Viszont ezt izgalmas tevékenységekkel fűszerezve kell tálalni. Tévképzet, hogy az egyénnek folyamatosan van motivációja, ez nem igaz. Ennek a fenntartását a tevékenység és a tartalom változtatásával lehet elősegíteni. Az egyén motivációja változó és mindent meg kell tenni, hogy ezt emeljük.

Ha a tartalom érdekli, akkor nagyobb elánnal kezd bele az egyén a tanulásba. A motiváció célja is, hogy elérje a résztvevő, tanuló aktivitását. ez puszta felszólításra nem fog működni, akkor sem, ha a tanár konkrétan „fenyegetésekkel” él. Leghatékonyabb beavatkozási lehetőség az aktivitás felkeltésére a tanulásszervezési formaváltás pl. áttérés a gyakorlati forma alkalmazására.

A távoktatási környezetben az elv ugyanaz, de a módszer teljesen más. Egy jó rendszer pl. üzenetet küld a tanulónak, hogy a többiek már mindent megcsináltak, de ő még semmit, ám ez nem megoldás. Ez nem aktivizálja a tanulót.  Elhangzott, hogy egy oktatási folyamat az egyén életvezetésére csak részben lehet hatással, mert lehetnek olyan életszituációk, amiket nem lehet befolyásolni pl. elszakadt a kábele,  depressziós stb. Ám mindenképpen  meg kell próbálni aktivizálni, a szó nemes értelmében presszionálni stb.

Az aktivitás, a tanuló pszichés részvétele a folyamatban, amelyben nem csak a figyelem a fontos, hanem, hogy az adott tartalommal manipulál valamit, létrehoz valami újat. Ebben elengedhetetlen az „irányított,,, de önálló és önszabályozó tanulás.

Megerősítés, az alapdidaktikai hármas harmadik, de egyenértékű eleme. Tehát elengedhetetlen feltétele a folyamatnak. Ez távoktatási környezetben viszonylag nehéz, hiszen olyan tanulási múlttal rendelkezik a tanuló, ahol a pedagógus ennek a forrása. Mivel azonban itt a tanár „nincs is” ez igazán nagy probléma. A rögzült elvárástól nehéz elszakadni. az egyén tanulástörténete ezért feltétlenül meghatározó. Ezért kiemelkedően fontos a pedagógusi visszajelzés is, hiszen ezt szokták meg, nem azért, mert egyedül ez az üdvözítő.

A konnektivista tanulásban azonban belép más elem is a megerősítés kapcsán: itt a többi résztvevőtől is jöhet megerősítés, vagy a külső szemlélőktől esetleg.  A külső személyektől érkező megerősítés sokkal inspirálóbb lehet, bár ezt nagyon nehéz integrálni. A megerősítés itt is verbális, de nonverbális formában is megvalósulhat. Ám távoktatási környezetben a nem verbális visszajelzés köre nagyon meghatározott. Mindkét módon kell ezt biztosítani. Ha ez nem megy még mindig visszatérhetünk a jól bevált, hagyományos írásbeli visszajelzéshez. Távoktatási környezetben nagyban nehezíti a feladatot, hogy nincsen  metakommunikáció, nonverbális kommunikáció. Éppen emiatt erősíteni kell a verbális visszacsatolást biztosító csatornákat. Ám blended learnigben azért van személyes találkozás is. Az ismételten elsődleges fontosságú, hogy rövid időn belül történjen meg a visszacsatolás a facilitátortól, tanártól, hiszen a távoktatásban hiányzó metakommunikációs visszajelzés óriási hiányosság.

Erre vannak jól alkalmazható eszközök, technikák pl. grafikon, hogy hol jár a folyamatban?

Kérdésként merült fel, hogy lehet-e a pozitív visszacsatolás a folyamatban való maradás indoka? És itt kifejezetten a konnektivizmus volt a vizsgálódási pont. Egyértelműen igen! Sőt, megkockáztatnám, hogy a folyamatos negatív kritika, nem megfelelő hangnem, lekicsinylő visszajelzések degradálják a folyamat hatékonyságát, minőségét és a résztvevők aktivitására mindenképpen negatívan hatnak vissza. Nem azt mondom, hogy tapsikolni kell minden megnyilvánulásra, akár butuska, akár okoska…de mindenképpen pozitív kicsengése kell legyen a visszajelzéseknek ahhoz, hogy a tanuló megőrizze motivációs-aktivizációs  hajlandóságát. Hiszen gondoljunk csak bele, mennyire félelmetes is az a helyzet, amiben mi is vagyunk, pont, mint a kismalac, aki egyedül építette a szalmakunyhót és várta a farkast, vajon le tudja-e rombolni, és megeszi-e…a konnektivista tanuló is egyedül van a kis házában, dolgozik  és igyekszik, aztán a külvilágból nem is egy, hanem az összes „farkas” rá feni a fogát.

 Távoktatási környezetben a feladatoknak, amellyel motiválni, aktivizálni tudunk más didaktikai szerepe is van, konkrétan  a gyakorlás, az ismeretek alkalmazása.

Ebben a didaktikai funkciók a következők: kiegészíti az ismereteket, kiterjesztik a jártasságokat, készségeket, megszilárdítják az ismereteket, jártasságokat, elmélyítik az ismereteket, fejlesztik a problémamegoldó készséget, illetőleg lehetőséget biztosítanak az ellenőrzésre, önellenőrzésre, értékelésre.

Fontos megjegyzés volt, bár nem eléggé kapott kiemelést, az a megjegyzés, hogy „az egyénnek vannak érzései ebben a környezetben is. Nem jó, ha valaki kiáll és osztja az észt, az egész folyamatot veszélyezteti. Az is illúzió, hogy mindenki mindenkit dicsér”…Mindkét viselkedés téves és káros a folyamat, a folyamatban résztvevők szempontjából.

Ezen a héten külön feladatot is kaptunk, amely az alábbiak szerint szólt:

E heti csoportfeladatunkat Vicze Tímivel, Sörös Barbarával és Vargyas Bálinttal készítettük el közösen.

A feladat:

Képzeljék el, hogy egy cég vezetősége lehetőséget ad arra, hogy oktatási menedzserként bemutassák egy távoktatási kurzus és agy konnektivista kurzus közötti különbséget, mert a cég döntéshelyzetben van, hogy a belső képzésében melyiket válassza. (Valamelyiket biztosan fogja) A két képzési formában az összehasonlítást az oktatási folyamatban jellemző motiválás, aktivizálás és megerősítés hármas egysége, illetve a folyamatra jellemző tevékenységelemek, feladatrendszerek alapján, ezek bemutatásával kell elvégezni. Ne feledjék, hogy a közösen szerkesztett prezentációval legfeljebb 15-20 percük lesz a bemutatóra és a megbeszélésre, vagyis rövid, de érdemi összehasonlítást bemutató prezentációt érdemes szerkeszteni.

Mindkét tanulási formánál egyaránt alkalmazhatóak új és kreatív eszközök, alkalmazások, amelyek megkönnyítik a hallgatók munka melletti tanulását.

Ajánlatos kiemelni, hogy a szabad időbeosztás miatt mindenképpen pozitív, hogy ezeket az oktatási formákat vették számításba. Jó dolog, hogy a tanulásra nem szükséges nagyobb összegeket fordítani, hiszen mindegyik esetben az otthoni internetes és számítógépes lehetőségre épít az oktatás. (előnyként hozható fel, hogy nem kell tananyagok nyomtatására időt és pénzt fordítani, valamint tantermek bérléséért sem kell fizetni.)

Távoktatás	Előnyök	Hátrányok
Motiválás	előre ismertetett tevékenységek elvégzése megadott határidőre; tanulásszervezési módszerek változatossága;	nem túl változatos tevékenységek, közösségi húzóerő hiánya
Aktivizálás	a rendszer folyamatosan naplózza a tevékenységet; konkrét mérhető kimenet	menet közben nem lehet tevékenységet váltani a determinált környezet miatt, kisebb leterheltség
Megerősítés	modulok közötti folyamatos visszacsatolás, konkrét mérhető kimenet	rögzült elvárások, tanulástörténet miatt, a külső megerősítéshez szokottság és ez itt hiányzik
Tevékenységelemek	önirányító tanulás szükséges, egyéni tanulás	közösségi élmény hiánya
Feladatrendszerek	előre beépített feladatok; gyakorlati ismeretek alkalmazása, előre adott keretrendszerben tanulnak a dolgozók	variálhatóság hiánya

Konnektivizmus	Előnyök	Hátrányok
Motiváció	változatos eszközhasználat és tevékenység, különböző alkalmazások, közös tudás építése	berögzült tanulási szokások levetkőzésének nehézsége, eredménye nem látható rögtön, magas a lemorzsolódás veszélye
Aktivizálás	a csoport húzóereje, erősíti a csapatszellemet - hálózatosodás	tartalommegosztásban való járatlanság attól való idegenkedés, IKT ismeret nem megfelelő minősége, időben nagy leterheltség (A képzés munkaidőben vagy azon túl végezendő?)
Megerősítés	a csoport állandó visszajelzést ad a munkánkról, külső személytől kapott inspiráló megjegyzés	domináns csoporttagok negatív visszajelzései elbizonytalaníthatnak
Tevékenységelemek	hálózati munka, nem kell külön eszközrendszerre költeni, mert a web2-es alkalmazások adottak és ingyenesen elérhetők	áttekinthetetlen információtömeg, állandó lemaradástól való félelem
Feladatrendszerek	gyakorlati tudás önálló alkalmazása	előzetes eligazítás hiányában a gyakorlati alkalmazás bizonytalansága

Melyből a következő prezentáció kézült: