Bemutatkozó-beharangozó...gondolatindító

A blog létrehozására az információtudomány kurzus feltételeinek való megfelelés késztetett. Ám ahogyan egy morzsányinál többet kezdtem tudni a területről, szinte „megszólíttatva” éreztem magam a téma által. Azzal pedig, hogy a kurzus vezetője egyenesen felszólított mindenkit a témában születő, saját gondolatok megosztására is, úgy érzem egy kis személyes beharangozó elengedhetetlen a hiteles és további esetleges gondolatmenetet alapvetően meghatározó „alaplapomról”. Előre kell bocsátanom, hogy a „virtuális világban való e-learning lét”, a saját családomban csak egyedül engem frusztrál. Férjem, nagyfiam, kisebb két csemetém otthonosan tevékenykedik e világban. Ennek okán előzetesen elnézést is kérek az esetleges, sokak számára „naív rácsodálkozó” megjegyzésekért, felvetésekért, gondolatokért. Számomra az első informatikusunk intelme volt eddig a mérvadó, amikor gépközelbe kerültem: „Mindegy, hogy a számítógép mikor mit csinál, de mindig neki van igaza.” Csak remélni merem, hogy némi értékeset én is hozzá tudok tenni ehhez a számomra „ördögien érdekes és félelmetes” digitális-virtuális világhoz, amit azért  munkahelyemen, otthon, nap mint nap használok. 

E kurzus felvétele előtt számomra az információtudomány, távoktatás, e-learning egyet jelentett az email-on továbbított, vagy interneten böngészett anyagok sokaságával. Miután kicsit kezdtem a témában kutakodni távlatok nyíltak meg, kerültek helyre fogalmak és a roppant kellemes orgánumú kurzusvezető előadásai nyomán vált egyértelművé a terület adta lehetőségek végtelensége. A bőrömön tapasztalt XXI. század számos változása, újítása között is az egyik legmeghatározóbb terület a digitális kultúra térnyerése, melynek egyre tökéletesebb, professzionálisabb és legyünk őszinték, sokak számára követhetetlenebb alakulásával, immáron minden területre kiterjedő aspektusának digitalizációja új kihívások elé állítja a használókat és az azt alakítókat. A megváltozott technológiai és mediális közegben a korábbi meglátásokat figyelembevevő, azokat továbbgondoló, új megközelítési módokra, metodológiákra van szükség. (És természetesen ezeket értő, használó, kihasználó egyénekre.) A társadalmi hálózatok, hálózati társadalom, (amelyben igen elgondolkodtató adat, hogy az információs társadalom kifejezés születését  tekintve pl. Tadao Umesao már 1963-as előrejelzésében elsőként fogalmazza meg az információs társadalom eljövetelét és használja az információgazdaság kifejezést) interaktív hálózatok, on-line társadalmi közeg mint néhány a sok feldolgozandó téma közül meg is ingatott addig összeszedett magabiztosságomban.

Ám a böngészgetés közben minden félelmemet száműztem, amikor egy cikkben azzal kezdték az információtudomány történetének elemzését, hogy a legelső „blogger” maga Szent Pál volt, akinek tanításait az írnokok közvetítették a közönség felé. Ezen működésének csak egyetlen hibáját találták, hogy az interaktivitást nélkülözte. Dehát a mai virtuális közegben megvalósuló, ám időben eltérő oktatási formának ugyanezen hiányosságot róják fel.

Ugyancsak személyesen érintve éreztem magam a kurzusvezető által publikált A digitális kor felnőttjei a digitális kor gyermekeiről

című írás kapcsán is. Bár több ponton éreztem kis hiányt a megállapításokat olvasva. A „digitális kor felnőttjei” az én olvasatomban például azok a gyerekek is, köztük az enyémek, akiket szüleik azért ültetnek maguk mellé, hogy segítsenek nekik blogot létrehozni, vagy az interneten jelentkezni az egyetemre, vagy a facebook-on ismerőst keresni. Ebből az aspektusból viszont teljesen mást jelent a generációs különbségek elemzése az internet, számítógép, média, információs hálózatok függvényében is. Sok más, a cikk kapcsán felmerülő gondolat mellett a számomra egyik legfontosabb az anonimitás kérdése volt. Munkám kapcsán sokszor kerülök szembe ezzel a kérdéssel és soha nem pozitívumként jelentkezik. Csak a közérthetőség kedvéért jegyzem meg, hogy rendőr vagyok. Kezdve a névtelen bombariadókkal, amelyek történetében már elérkeztünk a telefonostól az interneten bejelentettig is, át a pedofilok működéséig a közösségi hálókon, egészen az egyik szakvonalamat, a vagyonvédelmet érintő „újdonságról”, amikor az elkövetők a különböző közösségi fórumokat böngészve keresik ki, amikor valaki ismerőseivel közli, mikor megy szabadságra és a felvitt profiljából kiderül a lakcíme is.

Most szeretném tisztázni, bár az előbbiek fényében talán egyértelmű, hogy nekem, aki hivatalos pályafutásomat az otthonról bevitt Erika írógéppel kezdtem és vágyálmaim netovábbja egy elektromos Optima volt, mekkora erőfeszítésembe és pluszenergiámba került az e területen való, a mai napig igencsak bizonytalan bukdácsolásom.  Sokszor éreztem magam az alábbi képzett titkárnő-félének:

Az én munkahelyemen 1990-1991-ben telepítették az első, belső hálózatot, leporellós (jelzem nagyon utálatos és kezelhetetlen) szigorúan központosított nyomtatási lehetőséggel, amelyben pont akkor csúszott el a papír, amikor hajnali háromkor végre végeztem volna a gyanúsított kihallgatásával. Most, hogy ezt a bejegyzést írom, kapom a belső intranetes hálózatunkon (mely a GroupWise névre hallgat) a központi figyelmeztetést, hogy ne nyissunk meg egy bizonyos köremailt, amely a világhálón kering és Whitney Houston boncolásának képeit ígéri. Az egyes ügyiratok kezelésének pedig szigorúan az e célt szolgáló RobotZsaru rendszeren kell megvalósulnia. Bizony sokat változott, fejlődött a belső hálózatunk is, bár a régi, minden szavában igaz mondás a rendőrségi ügyintézésre, a rendőrségi virtuális térre is igaz, tudniillik: „ a rendőrségen mindent, ami kerek visznek, mindent, ami kocka gurítanak, de csak addig míg kerek nem lesz, mert akkor már gurítják”.

Nos, kezdetnek ez talán elég lesz. Bocsánat, ha kissé hosszadalmasra sikeredett, de meg kell értenetek, hogy számomra a téma olyannyira sokrétű, izgalmas, új kihívásokkal teli és érdekes, hogy még így is rengeteget kellett húznom az elkészült szövegből.

Nagyon várom, hogy a kurzus keretein belül átélhessem veletek a „kerek gurításának” élményét, hogy ezt az információtudományt, vagy legalábbis egy kis szeletét megízlelhessem. Remélem, hogy idővel felérek majd az alábbi nagymama tudásával is:

Szóval, induljon a kurzus!